Nincs engedélyezve a javascript.
" A történelem manipulációk története "
" A történelem manipulációk története "
Vámos Miklóssal új könyvének megjelenése kapcsán Gócza Anita beszélget
október 12.

„Nincs ám akkora ­különbség a népek között…” – mondja Jiska a Nagyvezérnek a könyv 27. fejezetében, amely a népvándorlás idején játszódik. Ez az egy ­­mondat akár a könyv üzenete is lehetne.

Szeretném azt hinni, hogy ezt már régóta tudja mindenki. Az Apák könyve (2000-ben jelent meg, és azóta huszonhét nyelvre fordították le. A szerk.) arról szól, hogy találnak egy kisfiút, akiből családalapító lesz, de nem lehet tudni róla, hogy kicsoda, honnan származik. Létrejön egy család, amelynek ismeretlen az eredete. Erre a momentumra nem figyelt fel akkor senki, pedig én emiatt írtam azt a könyvet.
A Hattyúk dala Pécs és környékének a regénye. Azért született, mert én ugyan Budapesten jöttem világra, de Pécsett fogantam. Mindig érdekelt, hogyan kötődik az ember a környezetéhez. Az ismert francia szobrásznak, Auguste Rodinnek az volt a mániája, hogy a születés helye a legfontosabb egy emberrel kapcsolatban, ezért ha szobrot készített valakiről, mindig az illető szülőfalujában keresett modellt. Én nem vagyok ennyire makacs ebben a kérdésben, de hiszek abban, hogy a geográfia nagyobb hatással van az életünkre, mint gondoljuk.

A születés helye vagy az, ahol felnőtt az ember? Vagy bármilyen hely, ahol laktunk egy ideig életünk során?

Ezek mind. Nemcsak a lakás mérete hat ránk, amelyben élünk, hanem országunk nagysága vagy kicsinysége is.
A Hattyúk dala megírása azért tartott öt évig, mert rengeteg könyvet elolvastam hozzá. Kíváncsi voltam, miféle népek éltek Pécsett, és kiderült, hogy volt körülbelül száz év, amikor tulajdonképpen török város volt. Alig éltek ott magyarok: kiirtották őket vagy elmenekültek. Evlia Cselebi török utazó – aki a könyvben is szerepel – részletesen ír erről. Ha megyünk visszafelé az időben, elég hamar eltűnnek a magyarok, hiszen – történelmi léptékkel mérve – nagyon rövid ideje vagyunk itt a Kárpát-medencében. Lakták ezt a térséget rómaiak, kunok, gepidák, avarok, kelták, és adott évtizedekben a sajátjuknak tekintették. Nagyon tanulságos volt végignézni, ki mindenki járt erre. Az egész történelem egy nagy népvándorlás. Amikor a törökök elözönlötték Európát, az is egy népvándorlás volt: pontosan ugyanazzal a céllal érkeztek, mint annak idején a magyarok. Ami most történik a világban, az is népvándorlás. Hogy mi lesz a vége, még nem tudjuk.A Hattyúk dalát azért írtam, mert ezeket a történelmi vonulatokat akartam megmutatni. A regény voltaképpen egy kézirat története. Senki nem tudja, miről szól, milyen nyelven és ábécével íródott az úgynevezett Hattyús kézirat, amelynek nyomait kutatva utazunk kétezer évet visszafelé az időben. A Zsolnay család kivételével nem követek dinasztikus kapcsolatokat, a fejezetek között a kézirat az egyetlen összekötő kapocs.

Ha a kézirat különböző magyarázatait nézzük, akkor nem leszünk túl optimisták a múlt megismerhetőségét illetően: nevetséges az, ahogyan az utókor rejtélyes fürdőző nőket lát egy véletlenül keletkezett tintafolt és holttestek sorának kombinációjában. Lehet, hogy nem is kell megismernünk pontosan, mi és hogyan történt?

Én úgy tartom, hogy sem a jelent, sem a jövőt nem lehet megérteni a múlt nélkül. Ugyanakkor tudom azt is, hogy a történelem valójában megismerhetetlen. Az úgynevezett hiteles források is tévedhetnek. Az előbb említett török utazó, Evlia Cselebi például gond nélkül összekeverte Esztergomot Egerrel. Számára nagyon hasonló nevek. Pedig fontosak a források, hiszen például azt, hogy a törököknek milyen étkezési szokásaik voltak, csak ezekből tudhatjuk meg. Sok részletkérdés adódik, melyeken az ember eltűnődik, ad rájuk egy választ, azután az vagy úgy volt, vagy nem.

A történelem manipulációk története. Minden korszak megpróbált valamilyen képet festeni magáról, mely sosem azonos a valósággal. De én szerencsére nem történész vagyok, hanem regényíró. Nekem nem az a fontos, hogy a világ milyen, hanem az, hogy az általam kitalált gondolatokat mely történeti tények fejezik ki legpontosabban. Az eredeti kézirat negyedét kihúztam, mert ugyan érdekes volt, de tudományos ismeretterjesztés. Van néhány híres regény a világban, amelyeknek legalább a fele ismeretterjesztés, és éppen ezért szeretik az olvasók. Én inkább arra vágyom, hogy a könyveimet azért szeressék, amit ábrázolni próbálok, és ne azért, hogy megtudják belőlük, milyen volt a tányér a honfoglalás korában.A Pécs helytörténete szempontjából fontos történetek nagyon érdekesek. Azt remélem, hogy amit a városról tudni érdemes, az belekerült a Hattyúk dalába. Mondok egy példát: szerintem nem sokan hallottak arról, hogy a török időkben úgy tartották, Platón sírja Pécsett van. Az tényleg igaz, hogy a legenda szerint ezt a várost neki adta Nagy Sándor, járt is itt a nagy filozófus, de Athénban nyugszik, az akadémiai ligetben. Ennek ellenére mutogatták a pécsi sírját. Egy egész fejezetet szőttem e tévhit köré.

Az ilyen fikciós történelmi regényeknél az olvasó sose lehet biztos abban, hol végződnek a tények, és hol kezdődik a kitaláció…Ez az én változatom a történelemre. Bármilyen korról írok, mindig kötök egy szerződést az olvasókkal a legelső lapokon: kérlek, fogadjátok el, hogy amíg a könyvemben úsztok, az a valóság és az igazság, amit leírtam. Ha az olvasó mégis foglalkozni kezd azzal, hogy mi az egyes fejezetek történelemkönyvi valóságtartalma, akkor elvesztettem a csatát. Annak ellenére, hogy amúgy minden erőmmel törekszem a realista hitelességre, vagyis arra, hogy valós tények pillérjein álljon a cselekmény.Nem lehet mérget venni arra, hogy mikor volt a honfoglalás például, mást mond László Gyula, mint a gimnáziumi történelemkönyv. Mit tekintsünk akkor igazságnak? Én erre azt felelem, hogy a világ attól szép, hogy sokszínű. Elfogadható, hogy léteznek párhuzamos igazságok. Lehet ugyan választani közülük, de nem érdemes. A prózaíró persze kénytelen dönteni ilyen esetekben is.

De ha a Hattyúk dala fikció, akkor miért töltött egy teljes évet csak anyaggyűjtéssel, olvasással?

Mert a valóság a legjobb regényíró. Én olyan meghökkentő dolgokat sose tudok kitalálni, mint amit az élet produkál. Az egyik könyvből megtudtam például, hogy amikor a törökök ostromolnak egy várat, ha valaki felemelt hüvelykujjal jön ki a kapun, hogy megadja magát, azonnal lelövik. Viszont ha felemelt mutatóujjal teszi ezt, akkor megkegyelmeznek neki, mert ez a mozdulat náluk az Örökkévalóra való utalás.Egy történelmi tárgyú szépirodalmi mű talán attól lesz jó, ha a valóság izgalmas mozaikjaiból keverődik ki a regényvalóság, így áll össze egy új világ. Ha az ember egy regényt olvas, akár a jelen korról szólót, belekerül egy másik valóságba. Ahány könyvön végigrágjuk magunkat, annyi életet élhetünk le. A másokét is. Miközben az a világ, amelyben ténylegesen létezünk, meglehetősen sivár.

Ezt hogy érti?

Nézzen körül, hogyan élnek az emberek, milyen körülmények között. Magyarország a világ koordináta-rendszerében Európa közepén helyezkedik el. Az itteni viszonyok csak akkor tűnnek olyan nyomorúságosnak, ha Németországhoz, Franciaországhoz hasonlítjuk. Vessük össze állapotainkat Pakisztánnal vagy Afganisztánnal, mindjárt elégedettebbek leszünk.Többször megesik velem, hogy a pénztárnál áll előttem egy nyugdíjas, kezében a kiszámolt 6750 forintja, de 7500 lett a végeredmény, és akkor kezdődik a kínos alkudozás a pénztárossal, hogy mit hagyjon ott. Ilyenkor gyorsan – hogy ne lehessen tiltakozni – kifizetem a különbséget. Erre szólítanék fel mindenkit, aki megteheti. Az adakozó jobban fogja érezni magát, a nyugdíjas pedig hazaviheti, amire szüksége van. Ha nem oldhatjuk meg az alapkérdéseket, foglalkozzunk a részproblémákkal.A menekültkérdés világviszonylatban és országunkban megoldhatatlan, hiába mond bárki bármit. Nem sokat ér kerítéssel kinn tartani a jövevényeket, és az sem segít rajtuk, ha beengedjük őket. Bár tudnivaló, hogy úgysem akarnak itt maradni, nekik sem tetszik ez a haza. Pilinszky jut erről eszembe, aki szerint az embereknek nem problémáik vannak: az emberi élet tragédiák sorozata. Megoldások nincsenek, irgalomra van szükség. A középkorban ki szólt a törököknek, hogy ne gyertek, mert mi már itt vagyunk? A világ így működik, hatalmas erők intézik a sorsunkat, mi csak annyit tehetünk, hogy leemeljük a tekintetünket ezekről az erőkről, és ráemeljük a velünk szemben ülőkre.

Gócza Anita

Európa Könyvkiadó
Megnézem

A szerző megfogalmazása szerint a Pécsett játszódó Hattyúk dala eposz avagy történelmi rege. A rejtélyes Hattyús kézirat nyomában indulunk el a jelenből a múltba. Kétezer évet utazunk az időben, és miközben megismerkedünk a kézirat kalandos sorsával és a tulajdonosok megfejtési kísérleteivel, szinte filmszerűen lepereg előttünk Magyarország történelme.