Nincs engedélyezve a javascript.
A regényhős Salinger nyomában
A regényhős Salinger nyomában
Fréderic Beigbeder: Oona és Salinger
október 17.
Frédéric Beigbeder – egykor jól menő reklámszakember, most sikeres francia író és médiaszemélyiség – 2014-es regénye két híresség, Oona O’Neill és J. D. Salinger ifjúkori szerelmének történetével foglalkozik. Beigbeder a modern amerikai irodalom történetének egyik legnagyobb mítoszát járja körül. Arról a – szerelmi (?) – kapcsolatról beszélünk, mely Eugene O’Neill Nobel-díjas drámaíró lánya, illetve a kezdő író J. D. Salinger között szövődött a negyvenes évek első felében.

A „szerelmi” jelzőt joggal kérdőjelezhetjük meg, hiszen akár volt valami közöttük, akár nem, a kapcsolat – Beigbeder könyve is ezt sugallja – meglehetősen egyoldalú volt. Oona egy darabig kegyesen elfogadta a gátlásos és különc ifjú novellista udvarlását, majd Los Angelesbe költözött, ahol megismerkedett a nála jóval idősebb Charlie Chaplinnel, és nem sokkal később a színész-rendező (egyébként negyedik) felesége lett. Mindeközben a kiábrándult Salinger bevonult az amerikai hadseregbe, majd a nyugat-­európai hadszíntéren teljesített szolgálatot.
A regény valójában a szépíró eszközeivel végzett irodalmi oknyomozás, mely az életrajzi Salinger-irodalom két gyakran vizsgált kérdését járja körül. Egyrészt: miként hatott az Oona-szerelem kudarca Salingernek a tizenéves lányok iránti, élete végéig tartó rögeszmés vonzódására, amit nevezhetünk afféle Lolita-komplexusnak is. Másrészt: hogyan hatott Salinger örökre feldolgozatlan háborús traumája az író későbbi életére, amikor is a világhírt megvetve embergyűlölő remeteként élt a New Hampshire-beli Cornish városka közelében. A két kérdés természetesen összekapcsolódik, hiszen mindkettőből levezethető a magánynak, a megsebzett fiatalságnak, a kamaszlányok bálványozásának, illetve a társadalmi izolációnak az a kultusza, mely Salinger egész életművét jellemzi.
Beigbeder jól ismert és nagyon hatásos eljárást alkalmaz, amikor Oona és JD szerelmének történetét ügyesen beleszövi a két híresség valós életrajzának megkérdőjelezhetetlen tényei és adatai közé. Az írómítosz efféle utólagos megalkotását, pontosabban újraírását – más példák mellett – Janusz Głowacki Good night, Jerzy! című, az amerikai–lengyel írósztár Jerzy Kosinski életével foglalkozó kitűnő regényéből is ismerhetjük.
A francia író erőfeszítésének középpontjában Oona és JD ifjúkori levelezésének rekonstrukciója áll. Ilyen levelek állítólag valóban léteznek, azonban Salinger örökösei nem engedélyezték az írónak a hagyaték megtekintését, így Beigbeder – mint könyvében utal rá – kénytelen volt saját maga megírni őket. A regénybeli fiktív levelekben, elsősorban is a férfi leveleiben, mert Oona csak ritkán írt az ifjú Salingernek, Beigbeder felidézi az egyébként nagyon is jó megjelenésű ifjú Salinger gátlásait a világhírű drámaíró lányát illetően, aki irigyelt tagja volt az Örökösnők Triójának, a háború alatti New York egyik legexkluzívabb baráti körének. E társaság tagjai Gloria Vanderbilt (a vasútbáró multimilliomos R. C. Vanderbilt lánya és örököse), Carol Marcus (később William Saroyan író, majd Walter Matthau színész felesége) és Oona O’Neill, a majdani Oona Chaplin voltak.
Érdekessége a könyvnek, hogy ­Truman Capote író is szerepel benne ironikus rezonőrként, aki valóban tagja volt Oona baráti körének. A híres és dúsgazdag hölgykoszorú magánéletének legintimebb titkait és pletykáit Capote később kiteregette Meghallgatott imák című könyvében, amiért a New York-i elit szemében kegyvesztetté vált, s épp Oona O’Neill volt azon kevesek egyike, akik az incidenst követően is szóba álltak vele.
Beigbeder regénye, noha tele van zsúfolva irodalmi furfangokkal és sziporkákkal, könnyen olvasható történet. Arra a komoly irodalomnál könnyedebb, a lektűrnél viszont nagyra törőbb irodalmi regiszterre emlékezteti olvasóját, amit például Paul Auster írásművészete fémjelez, vagy a Beigbeder által is példaképnek tekintett Michel Houellebecq. Az Oona és Salinger helyenként humoros, helyenként melankolikus, helyenként kissé gyerekes világfájdalmat árasztó alkotás.
Beigbeder könyve egyrészt hódolat az irodalmi hírnév, a szépség és a társadalmi csillogás előtt, ugyanakkor önéletrajzi szöveg is, telezsúfolva a szerzőre vonatkozó anekdotákkal, ironikus kitérőkkel. A könyv tulajdonképpen nem Oona és Salinger történetével, hanem Beigbeder magánéletének egyik epizódjával végződik. A szerző részletesen leírja a szépséges francia divatmodellel, Lara Michelivel történő megismerkedését. (Beigbeder később el is vette feleségül Lara Michelit, s bár ezt a regény nem említi, a házasságukból született lányukat Oonának hívják.) E gesztusoknak köszönhetően Beigbeder hőseinek története, illetve saját személyes élettörténete (sőt, intim szférája) kibogozhatatlanul egybefonódik, az olvasó olykor nem is tudja, hogy regényt olvas vagy egy csokor zaftos pletykát. Beigbeder regényének (egyik) hőse, valamint legkedvesebb írója hiába J. D. Salinger, könyvének lapjait sokkal inkább Truman Capote-féle nárcizmus, a társasági pletykák iránti érdeklődés, az amerikai high society iránti rajongás és a hírnévimádat hatja át.

Ernszt József

Bizonyos országokban, bizonyos időszakokban előfordul, hogy az emberek egy fontos és tragikus esemény bekövetkeztétől várják az összes probléma megoldását. Az ilyen­ ­időszakokat szokás
„a háború előestéjének" nevezni. Nem szerencsés, ha valaki éppen ilyenkor lesz szerelmes. 1940-ben New Yorkban egy Jerry Salinger nevű, huszonegy éves írópalánta találkozik a tizenöt éves Oona O'Neill-lel, a legnagyobb élő amerikai drámaíró lányával. Idilljük csak a következő nyáron kezdődik… pár hónappal Pearl Harbor előtt. 1942 ­elején Salingert behívják a seregbe, hogy Európában harcoljon, Oona pedig Hollywoodba indul szerencsét próbálni. Sohasem házasodtak össze, és egyetlen gyermekük se született.
Frédéric Beigbeder napjaink francia irodalmának egyik legnépszerűbb szerzője. Legújabb, tényeken és legendákon, valóságos és elképzelt eseményeken alapuló sikerregénye a Rozsban a fogó világhírű szerzőjének a világszép kamasz lányhoz (Chaplin későbbi feleségéhez és nyolc gyermekének anyjához) fűződő beteljesületlen szerelméről szól.

Truman Capote (1924–1984) amerikai író fontos szereplője Beigbeder könyvének. Nem csupán azért, mert személyesen is több alkalommal felbukkan a történetben: az elején fiatalon, New Yorkban Oonának és barátnőinek állandó társaként, a könyv vége felé pedig Svájcban, amikor mind Oona Chaplin, mind az idős Capote úgy jelennek meg, mint hírnevük és hajdani szépségük romjain élő, múltjukba révedő excentrikus alkoholisták. Capote magánélete, illetve írásai, valamint Beigbeder könyve sok szálon, sokszorosan összefonódnak egymással. Állítólag Oona barátnője, Carol Marcus volt a modellje a híres Capote-regény, az Álom luxuskivitelben hősnőjének. Beigbeder kötetében Oona szembesíti Capotet azzal, hogy míg ő egyetlen halálesetet látott életében, a Hidegvérrel alapjául szolgáló valós gyilkosságok elkövetőinek kivégzését, addig Jerry Salinger halottak ezreit látta az európai hadszíntéren, sőt minden valószínűség szerint embert is ölt. Capote, mint ismeretes, a paradoxul hangzó „non-fiction novel” elnevezéssel illette legnagyobb sikerű művét, a világhírű Hidegvérrelt, az előszóban Beigbeder maga is utal erre, saját regényét viszont a szójátékos „faction”-nek, tehát fikció helyett fakciónak nevezi el. Capote nagy botrányt kiváltó műve, a Meghallgatott imák a New York-i nagyvilági élet Prousttal versenyre kelni kívánó, nagy műgonddal megírt, kávéházi fecsegést imitáló felidézése, s minden bizonnyal az Oona és Salinger egyik irodalmi előképe, melyben ráadásul számos, Beigbeder könyvében említett személy szerepel.