Nincs engedélyezve a javascript.
A szeretet ára
A szeretet ára
Joyce Maynard októberben újra Budapestre érkezik
október 13.
Joyce Maynard 19 éves volt, amikor első könyvét írta: akkoriban az 53 éves J. D. Salingerrel élt együtt, s máig ez a tény az első találat a nevére a keresőkben, hiába publikált már azóta kilenc nagy sikerű regényt.
Új könyve, a Függőség egy sajátos, függőségekre épülő látszatvilágba repíti az olvasót, miközben a szerző nem tagadja: élete egyik legmeghatározóbb történetéből is rengeteget merített…
Szellemi függés és vak rajongás
Alexandra Kiadó (A)
Megnézem

Szellemi függés és vak rajongás

A Függőség egy nehéz körülmények között felcseperedett, élete legsötétebb szakaszát élő nőről szól, akit maga mellé fogad egy ragyogó szépségű, karizmatikus és szupergazdag idősebb pár. A főszereplő aztán lassan, lépésről lépésre mindent felad, csakhogy elfogadják és szeressék ebben a csillogó, különleges világban – mígnem kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik… A kötet így a befolyásolhatóságról, a megfelelési kényszerről, a szellemi függésről, a vak rajongásról szól, s felteszi a kérdést, hogy mi mindenre vagyunk képesek annak érdekében, hogy figyelmet, elismerést kapjunk és a szeretet illúziója vegyen körül minket, miközben ebben az állandó éhségben távolinak,szégyellnivalónak, unalmasnak és szürkének tűnik mindaz, ami a látszatvilág fényárban úszó, illuzórikus álmain kívül marad.
A történet főhőse, Helen McCabe szürke eminenciásként tekint magára, aki jellegtelen, egyáltalán nem figyelemre méltó, és aki „mindig is szerette, ha megmondják neki, mit kell tennie”. A férje egy lenyűgöző, színes gesztusokkal operáló, sikeres – és minden bizonnyal erősen nárcisztikus – karakter, aki nemcsak nyugalmával bűvöli el, de Helen a férfi rokonságában is saját családra lel. A fiatalasszony az anyaságban teljesedik ki, átéli a meg nem élhetett gyerekkort, és bár szenvedélyes érzelmek nem fűzik férjéhez, mégis megdöbben, amikor az bejelenti, hogy válni szeretne, mert beleszeretett a kolléganőjébe.

A felszín alatt zátonyok rejtőznek

Helen mély depresszióba zuhan: nem is annyira a férfi, mint inkább a tökéletes család, illetve a tökéletes család illúziójának elvesztése miatt. Maga sem veszi észre, de lassan a pohár után nyúl: nem iszik sokat, de azt rendszeresen, általában éhgyomorra, és ami ennél is fontosabb: épp csak annyi a célja, hogy fátylat húzzon a fájdalmakra, belső bizonytalanságokra.
A főszereplő életébe a legmélyebb fájdalmat azonban éppen az alkohol hozza: egy hirtelen elfogyasztott üveg bor után este a kisfia, Ollie rosszul lesz, és ő a volán mögé ül, hogy kórházba vigye a vakbélgyulladás tüneteivel küzdő gyereket. Miután a rendőrség ittas vezetés miatt letartóztatja, és egy elfogult bíró megvonja tőle a szülői felügyeleti jogot, Helen csak szombatonként, mindössze hat órában láthatja a gyereket, és ebbe kishíján belepusztul. Anya és fia lassanként elhidegülnek egymástól, és ekkor lép be a képbe a titokzatos, izgalmas és gyönyörű pár, Ava és Swift Havilland, akik egy csapásra megváltoztatják Helen életét.
Az állatmentéssel foglalkozó házaspár felkarolja Helent: támogatják tehetségét fotósként, de abban is segítségére vannak, hogy megtalálja méltó társát az életben. Csak lassan, finoman bontakozik ki Havillandék valódi karaktere: az előzékenység, segíteni vágyás és a grandiózus gesztusok mögött mintha folyamatosan erőt merítenének Helen bukásaiból és szenvedéseiből, és mintha egymás iránt érzett szenvedélyes, túlzó szerelmük is csak a felszín volna, ami mögött mélyebb indulatok rejtőznek. Helen ugyan elhessegeti a balsejtelmeket boldogságában, hogy ilyen különleges emberek fogadták őt a bizalmukba, de az olvasóban fejezetről fejezetre erősödik a gyanú, hogy sötét, súlyos titkok bújnak meg a háttérben, és a tragédia egy karnyújtásnyira van tőlünk.

A szeretet ára
Joyce Maynard 2013 őszén Budapesten járt, hogy Nyárutó és Lány a hegyen című regényeit népszerűsítse. A fenti fotó az andrássy út egyik zebráján készült.

A szeretet ára

„Olyan családból jövök, ahol mindent átszőttek a titkok, amelyekről nem beszéltünk. A szüleim végtelenül intelligens, művelt és tájékozott emberek voltak. Fantasztikus filozófiai, politikai és irodalmi viták pörögtek annak idején a vacsoraasztal körül, egyetlen dolog volt csupán, amiről soha, senki nem beszélt: arról, hogy apám szinte minden este berúg, ocsmányul viselkedik az anyámmal, és aztán mindenki úgy csinál, mintha mindez meg se történt volna. Valahogy azt hisszük, jobb, ha bizonyos dolgokról nem beszélünk, ez a szeretet ára, ezzel tartozunk a családunknak, a szerelmünknek, még ha külön is váltak már útjaink. Sokáig tartott, míg rájöttem arra, hogy beszélnünk kell a problémákról, és van, hogy ki kell állnunk a nyilvánosság elé, hogy felvállaljuk azokat. A titkok azonban tragédiákat is teremtek” – fogalmazott Maynard egy előadásában.
A Függőség megmutatja, hogy a titokzatosság, a valóság elrejtése, a látszólag ártalmatlan kitalált történetek magukban hordozzák a tragédiát: a ki nem mondott szavak, a tisztázatlan viszonyok, az elfojtások, a fel nem oldott traumák, az illúziókhoz való ragaszkodás, illetve az ehhez való alkalmazkodás kétségbeesett vágya nemcsak eltörli a kapcsolatot a tiszta motivációjú, hús-vér emberekkel, de ennél akár sokkal súlyosabb következményei is lehetnek…

Barok Eszter

A Salinger-affér

A Függőség erőssége a karakterek és élethelyzetek ábrázolásában rejlik. A központi téma az, ahogyan a törékeny, tapasztalatlan, naiv ember élete egy nehéz időszakában nemcsak sóvárogva tiszteli és imádja az erős, gazdag és sikeres figurákat, hanem mindent meg is tesz annak érdekében, hogy felnőjön az elvárásaikhoz, és ezért hajlandó és képes arra, hogy hátat fordítson az élet igazi értékeinek: a hűséges, régi barátoknak, a kitartó, állhatatos, óvó-védő szerelemnek és legfőképpen a normalitásnak, amely a valósághoz kapcsolja.
Maynard nem tagadja, hogy a regény írásakor sokat merített saját élete egyik legmeghatározóbb történetéből is. Ő maga csupán 18 éves volt akkor, amikor egy, a New York Times Magazine-ban publikált cikke kapcsán az akkor 53 éves sztárszerző, J. D. Salinger levelet írt neki, és földijeként, írótársaként üdvözölte. Elmondta, hogy fantasztikus lehetőségeket lát benne, és a barátja, illetve a mentora szeretne lenni. A fiatal lányt elbűvölte az orákulum szerepében tündöklő, bölcs és sikeres férfi karizmája, így aztán – rövid, de intenzív levelezést követően – mindent feladott, ami valaha is fontos volt neki, hogy Salingerrel élhessen. Otthagyta a Yale-t, lemondott az ösztöndíjról, és nem utazott New Yorkba se, hogy megvalósítsa az álmait.
„Úgy szerettem, ahogyan csak egy 18 éves lány tud szeretni, mindent feladva: meggyőződésem volt, hogy az az életfeladatom, hogy ezt a csodálatos férfit szolgáljam és boldoggá tegyem, életem végéig. Aztán amint összeköltöztünk, megszűntem az a fantasztikus nő lenni, akinek Jerry korábban látott: folyamatosan azt nehezményezte, hogy úgy viselkedem, mint egy tinédzser... ami utólag visszagondolva teljesen érthető, ha épp 18 éves az ember. Tíz hónapja voltunk együtt, amikor egy napon – épp ott volt a velem egyidős gyereke is – két ötvendolláros bankjegyet nyomott a kezembe, hogy még aznap tűnjek el az életéből…” – emlékezett Maynard a kapcsolatra, amelyről bestsellert is írt 1998-ban, Otthon a világban címmel.
Maynard sokáig nem beszélt a Salingerrel töltött időszakról, de amikor saját lánya is 18 éves lett, úgy érezte, fontos, hogy felhívja a figyelmet a hasonló egyenlőtlen emberi kapcsolatok veszélyeire. Ahogyan Helent látszólag támogatta, segítette a Havilland-házaspár, úgy Salinger is felkarolta és maga mellé emelte a fiatal Maynardot, miközben mindent megtett, hogy lenyomja: amikor Maynard – alig 19 évesen felkérésre – korai memoárt írt arról, milyen volt a 60-as években felnőni, Salinger folyamatosan éreztette vele, hogy kicsi és jelentéktelen ő ahhoz, hogy könyvet adjon ki a kezéből. A könyvről, amely 1973-ban jelent meg, Maynard sok mindent elmondott annak idején a sajtónak, de arról mélyen hallgatott, hogy Salinger házában született az írás.