Nincs engedélyezve a javascript.
A vége úgyis jó lesz!
A vége úgyis jó lesz!
Thomas Meehan: Annie
2014. december 1.
Egy hideg téli napon a csecsemőAnnie-t a szülei leteszik az árvaház lépcsőjére, nyakában medállal, és egylevélben tett ígérettel, hogy visszajönnek érte – de nem jönnek. Így kezdődik egy igazi mese. Nemcsakgyerekeknek, hanem olyan felnőtteknek is, akik néhány órára hajlamosakkisétálni a valóságból. Hagyják, hogy az író a harmincas évek New Yorkjábavigye őket egy olyan történettel, amiben minden ott van, ami alélekmelegítéshez kell, árva kislány, a sintértől megszökött kutyus… és a végénpersze a jók győznek. Az Annie sokévtizedes amerikai siker sztori, amit most egy bestsellerben és egykasszasikert ígérő filmben fogalmaztak újra.
Cartaphilus Könyvkiadó
Megnézem
Thomas Meehan Annie című regénye éppúgy karácsonyra jelenik meg, mint a történetből forgatott legújabb film, s a rajongók a netes bejegyzések szerint már most könnyes ünnepi élményre készülnek. Bár ha az ember elmúlt 6, és épp nem depressziós, szerintem nem áztatja el a zsebkendőit az apátlan-anyátlan tizenegy éves viszontagságait nézve, olvasva. Még akkor sem, ha valami gondolati ficam folytán az jut róla eszébe, ami az egyik blog szerzőjének, hogy „decuki”. Ha engedjük, hogy befonjon a mese, akkor jólesően kikapcsolunk néhány órára.

Ki gondolná, hogy Annie már kilencven éves! Ugyanis 1924-ben teremtette meg egy indianai karikaturista, Harold Gray, és a kis árva képregényhős lett. Tökéletes indulás egy olyan országban, ahol a képregényekből sikerfilmek születnek, a sikerfilmekből és sztárjaikból pedig animált figurák. Amikor az új könyv írója a hetvenes évek elején, ahogy ő mondja „belekeveredett” a történetbe, a képregény már 48 éve szerepelt az amerikai lapok hasábjain. Így aztán Thomas Meehan – aki zsurnalisztaként kereste a kenyerét akkoriban –,
mikor felkérték hogy írjon musicalt az Annie-ból, bevetette magát a New York Daily News archívumába, de hiába nyelte napokig a port a régi példányok lapjairól, a rajzolt változat elég kevés muníciót adott neki. Így újraírta a történetet, és a kislány és kutyája, Hóka mellé új karaktereket is megteremtett. Igaza volt. Annie második diadalmenete a musical lett a Broadwayn, 1977-ben besöpört hat Tony-díjat, köztük a legjobb szövegkönyvért járót. Aztán körbejárta a világ zenés színpadait, s azóta nem múlik az Annie-mítosz.

Mr. Meehan csak azt sajnálta, hogy háromórás előadásra elegendő szövegkönyvet írt, de mert musicalból is megárt a sok, alaposan meg kellett húznia. Akkor még nem tudta, hogy több mint harminc évvel később az anyagmegmaradás törvénye segíti majd a most megjelenő könyv megírásában. De mert volt neki miből, hát nekilátott a regényhez, amihez számára Charles Dickens volt az etalon. S mert a nagy előd is szerette egy rejtéllyel indítani történeteit, amerikai követője sem tett másképp.

Egy hideg téli napon a csecsemő Annie-t a szülei leteszik New York árvaházának lépcsőjére, nyakában egy fél medállal és egy levélben tett ígérettel, hogy visszajönnek érte. De nem teszik. Így kezdődik a mese, amelyben a kislány – aki persze vagány, okos, erős és szép, naná, mi más lehetne – maga indul szülei keresésére a nagy gazdasági válság New Yorkjában.

Az időeltolódás Meehan ötlete volt, talán azért, mert így hajazhatott a történet leginkább Dickens Twist Oliverjére, amit nehéz lett volna a hetvenes, nyolcvanas évek Amerikájába képzelni. Így viszont főszerepet kaphatott a gonosz boszorka reinkarnációja, a kegyetlen árvaházi igazgatónő, Hannigan kisasszony, az árvákat gúnyoló gazdag osztálytársak, az ócska kis kifőzdék éhesei, a gyerekmunkások, a mindenüket elvesztett egykori üzletemberek. És mindehhez a díszlet a Nagy Alma, ahol az árvaházi szökevény Annie almát árul a Központi Pályaudvar előtt, és az olvasó szívesen megsúgná neki, hogy az épület alatti alagutakban őt is szívesen látják egy másik mese számkivetettei.

De ez persze nem a Szépség és a Szörnyeteg, úgyhogy Annie-t a folyóparti bádogváros jobb sorsra érdemes lakói fogadják be. Végül a legkisebb királyfi helyett jön a jólelkű milliárdos, aki örökbe fogadja Annie-t. Igaz a könyvben van egy utalás arra, hogy a jó Oliver Warbucks eleinte csak azért lát vendégül egy árvát, mert az jót tesz a hírnevének… Nos ez az elpottyantott gondolat teljesedik ki aztán új Annie című filmben, ami már most és itt, helyesebben ott, ahol a New York-i polgármesterségért ringbe szálló milliárdosnak jól jönne egy kis árva a kampányához. De a vége persze a moziban is jó lesz! Ezt könnyedén megígérhetjük.


Annie a filmvásznon

1982-ben filmet forgattak a történetből. Ez és a musical volt az alapja 1999-ben a Disney televíziós feldolgozásának, ami Emmy-díjas produkció lett. 2014 karácsonyára pedig elkészül a legújabb mozi, sok dallal és tánncal, amelynek címszereplője Quvenzhané Wallis, aki olyan sztárokkal játszik, mint Jamie Foxx (a milliárdosból lett politikus), vagy Cameron Diaz, akinek nagyon jól áll a gonosz árvaházi nevelőnő figurája.

Nazie

Aki látta már az új film főszereplőjét, a most 11 éves Quvenzhané Wallist a moziban, a könyvet olvasva is őt látja Annie-ben. A kislány ugyanis olyan karakter és olyan zseniális színészi adottságokkal van megáldva, hogy minden gesztusa, nevetése, de még az is, ha csak némán néz a kamerába, beleég a néző emlékezetébe. Karrierje egy füllentéssel kezdődött. Amikor ötévesen megjelent a Messzi dél vadjai című független film szereplőválogatásán, hatnak mondta magát, mert ennél fiatalabbakat nem hallgattak meg. 4000 helyi gyereket legyőzve kapta meg a főszerepet. A film rendezője később azt mondta, azonnal tudta, hogy ő az, akit keres, olyan erős egyéniség volt. Nem kellett irányítani, előjátszani neki, elég volt, hogy önmagát adta. Szinte képtelenségnek tűnt, de a kislányt Oscar-díjra jelölték ezért az alakításért 2013-ban, ő lett minden idők legfiatalabb Oscar-jelöltje, és kézről kézre adták a legnépszerűbb tévé-show-k sztárjai. Valami csoda folytán nem szállt el, maradt, aki volt, ahogy otthon becézik „Nazie” Louisianaból. Csak közben 11 éves lett. És a harmadik filmjét forgatta.

Ajánló
/