Nincs engedélyezve a javascript.
A Zsolnay-kód nyomában
A Zsolnay-kód nyomában
október 17.
Mi lehet a titka annak a családnak, amely alkotásainak ma is csodájára járnak ­világszerte? Elegendő lehet a szorgalom és a kitartás a csodához, vagy valódi ­varázslatról van szó? Tolvaly Ferenc nagy ívű családregénye, A Zsolnay-kód egy­ ­érzékeny női lelken keresztül tárja elénk a Zsolnay család történetét.
Alexandra Kiadó (A)
Megnézem

A Zsolnayak körbevesznek minket, akkor is, ha egyetlen darab porcelánt és kerámiát sem tartunk a lakásunkban. Zsolnay-pirogránit borítja rengeteg középületünket, a gyár ipari termékei a mai napig megtalálhatók körülöttünk. A márkanév ereje akkora, hogy elsőként nem is gondolunk arra, hogy nem egyszerűen egy gyár termékeit jelölik, hanem egy családot, egykori hús-vér embereket, ennek a családnak a története pedig magában foglalja Magyarország modern kori történelmét. Bár ez a kijelentés fellengzősen hathat, Tolvaly Ferenc regényének elolvasása után, amely a XIX. század közepétől, egy jelentéktelen téglagyár megvásárlástól kezdve a virágzáson és a válságon át egészen a jelenig követi a Zsolnay-leszármazottak sorsát, nem kételkedhetünk igazságtartalmában.
Tolvaly Ferenc életében saját bevallása szerint már gyermekkorától fontos szerepet játszanak a Zsolnay-alkotások. Regényének megírását hosszú, több éves kutatómunka előzte meg, és ehhez méltó módon a könyvnek is egy egész életen át tartó nyomozás ad keretet. A német, ám erdélyi gyökerekkel rendelkező elbeszélő fiatal diákként érkezik a hetvenes évek közepén Magyarországra, hogy diplomamunkájához gyűjtsön anyagot, ám amikor találkozik egy hóbortos Zsolnay-gyűjtővel, sokkal izgalmasabb témára bukkan: a Zsolnay-kódra. A gyáralapító Zsolnay Vilmos valóban felfedezte volna a porcelánkészítésen keresztül a halhatatlanság titkát? A megszállott gyjtő, Vay Ferencz szerint igen, és bár ő maga még nem jött rá a titokra, a gyáralapító lánya, Zsolnay Teréz naplója rejtheti azt. Így indul a nyomozás, amely végigvezet minket a századokon.
A történet két idősíkon játszódik: miközben elénk tárul Zsolnay Teréz gyermek- és ifjúkora a 19. század második felében, szép lassan megismerjük Vay Ferencz életét is a 20. században. Utóbbi izgalmas ellenpontját képezi Teréz történetének, hiszen első pillantásra a két kor és a két szereplő nem is lehetne távolabb egymástól. Zsolnay Teréz naplójából az anyagi és szellemi gyarapodás évtizedei tárulnak elénk, amikor mind Zsolnay Vilmos vállalkozása, mind az ország nagy ütemben fejlődik, a sikerekből pedig az egész Zsolnay család kiveszi a részét. Ezzel a termékenységgel áll szemben Vay és a rajta keresztül megjelenített időszak, a Kádár-kor állott és sivár világa.
Teréz élete az alkotás és család egységében telik, míg Vay egész életében nem tesz semmit, csupán gyűjteményét gyarapítja és őrzi beteges monomániával. A kéjsóvár, ellenszenves alakként megismert gyűjtő a regény előrehaladtával mégis egyre rokonszenvesebb lesz számunkra, ahogyan megtudjuk, miként mentette meg felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét a világháború pusztítása elől, és hogyan küzd érte az állampárttal szemben. Története abszurd, mégis mélyen valószerű epizódokon keresztül tárul elénk. A „porcelánbetegségével” tisztában lévő, ám gyűjtőszenvedélyétől sikertelenül menekülő Vay lassan tragikus hőssé érik, és így válik egyre komplexebbé és izgalmasabbá Zsolnay Teréz karaktere is.
Korábbi nyilatkozatai alapján Tolvaly Ferenc számára Zsolnay Teréz naplójának megismerése adta meg a végső lökést regénye megírásához. Zsolnay Vilmos legidősebb gyermekének több ezer oldalas írása igazi kincsesbánya a gyár és a család története szempontjából, ám a szerzőt egy másik aspektusa fogta meg igazán, ez pedig magának Teréznek a története. Miközben Zsolnay Vilmos lényegében a semmiből teremti meg birodalmát, az egész életét családja boldogulására feltevő lánya naiv kisasszonyból érzékeny nővé érik, aki nem elégszik meg a házassága által kínált alárendelt szereppel. Lehetséges az egyéni boldogság a 19. század végi magyar társadalmi viszonyok között? Lehet valaki egyszerre odaadó és engedelmes családanya, egyben önálló személyiség? Ma is aktuális dilemmák ezek, Teréz kitartó küzdelme pedig sokak számára inspiráció lehet.
Bár az elbeszélő a halhatatlanság titka miatt fog bele Teréz naplójának olvasásába, egyre inkább rabul ejti a család és a gyár története, ahogy minket, olvasókat is. Kiolvasható a titok a Zsolnay család történetéből? Igen is, meg nem is. Egy biztos: az utazás A Zsolnay-kód esetében is legalább annyira fontos, mint a megérkezés.
S. M.

Egy család, amelynek nem adatott meg a hanyatlás luxusa

A polgári családregények, mint például Thomas Mann klasszikusa, A Buddenbrook ház, általában jól bevált mintát követnek. A generációkon átívelő történet óhatatlanul hanyatlásba fordul, miután az első nemzedékek életrevalóságát, kreativitását és tenni akarását utódaik képtelenek felérni, és így elherdálják anyagi és szellemi örökségüket. Tolvaly Ferenc műve tárgyához idomulva rendhagyó családregény, hiszen míg a Zsolnay Vilmos lázas tevékenységével fémjelzett fejlődés után fia, Zsolnay Miklós alatt konszolidálódott a gyár helyzete, utána válság következett válság után, így a Zsolnay családnak úgymond fontosabb dolga akadt a hanyatlásnál. „Viharfelhők gyűltek az égen. László fiam fogalmazta meg talán a legjobban azt, ami nemcsak rá, de az egész családra, az egész országra vonatkozott: »A közelgő tragédia, mint egy vasfüggöny, elzár mindentől, amiért érdemesnek tartottam élni« – írja a regényben Zsolnay Teréz az első világháború kitörése idején, és a következő három évtized kétségbeesett harccal telik a gyár és a család túléléséért. Idegen katonai megszállás, Trianon, gazdasági világválság, majd egy újabb világháború; az idősebb és ifjabb generációk vállvetve küzdenek, és újra és újra felülkerekednek. Hiába: 1948-ban a kommunista államhatalom azzal hálálja meg a gyár megmentését, hogy einstandolja, a család tagjai pedig mehetnek, amerre látnak. Mármint a szerencsésebbek, hiszen többüket le is tartóztatják. Az igazságtalanságot barbarizmus követi, a család végső nyughelyének szánt Zsolnay-mauzóleumot kifosztják, Júlia és Teréz testének maradványait szétszórják.
„Hányszor, de hányszor görgettük fel a hatalmas követ a csúcsra, de mielőtt felértünk volna, a kő mindig visszagurult” – írja élete alkonyán Teréz, és Sziszüphosz mítosza nemcsak a család küzdelmeinek, hanem a modern kori magyar történelemnek is kitűnő metaforája. A folytatás keserédes: bár a Zsolnay család nem kaphatta vissza gyárát, kultuszuk új életre kelt a rendszerváltás idején. Örökségüket ma a Zsolnay Kulturális Negyed hirdeti Pécsett, mi pedig reméljük, hogy lesz még a Zsolnayakhoz fogható család Magyarország történetében.