Nincs engedélyezve a javascript.
Az eretnekség méltósága
Az eretnekség méltósága
Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája
2014. október 10.
A főhős egy fanyar humorú nyugalmazott angol katona, aki felesége után az öccsét is elveszíti, és a talajt is a lába alól. Döntéseivel és a maga értékeihez való csökönyös ragaszkodással megtestesíti az előkelőséghez kapcsolt méltóság valódi mibenlétét. Mindezt a feledésbe merülő angol vidéki lét nagy tablójába illeszti az írónő, szerethetően.

A regény olvasható megkapó, idős emberek között kibontakozó szerelmi történetként is, de tekintve, hogy egy, az angol hagyományokhoz ragaszkodó őrnagy és egy pakisztáni származású, hazájában sohasem járt, megözvegyült falusi boltos hölgy kapcsolatáról van szó, több puszta érzelmi indián nyár-mesénél.

Az angol vidéki élet mindennapjainak előítéletessége, a generációk és a különböző életmódok surlódásmentesnek épp nem mondható együttélése azok a témák, amiktől az egyébként valóban elegánsan elbeszélt, számos szépirodalmi utalással élő regény az olvasó számára igazán izgalmassá lehet.

Helen Simonson nem véletlenül emelte regénye egyik témájául az otthonkeresés, otthonra találás kérdéskörét. Angliában született, s tinédzserként a család a szülők nagy álmát megvalósítva az East-Sussex-i Rye-ba költözött, ahol a környék irodalmi emlékei (erre élt Henry James, a regényben gyakran emlegetett Rudyard Kipling és Virginia Woolf is) nem tűntek el nyomtalanul a gondolkodásából. Bár az elmúlt csaknem negyed századot már Amerikában, Washingtonban és New Yorkban töltötte, ahová saját vágyait követve költözött, mégis megmaradt számára otthon-emléknek az angol vidék, az apró falvak és hatalmas területek, a végtelen, zöld tájak és szűkös társas kapcsolatok világa.
A regény akár az Eretnekek címet is viselhetné – legégetőbb kérdéseinek egyike, a szereplők hogyan őrizzék meg magunkat és saját értékeiket egy változó világban, s hogyan jöjjenek nyomára annak, melyek is valójában a saját értékeik.

A falu és a város világa. Az idősebbek erkölcsi értékei, családba gyökerezett hitük és a fiatalok kényszeresen karrierközpontú mindennapjai. Az angol visszafogottság és az amerikai szabadosság. A leigázott államok és a leigázó állam én-képének ütközései. Az idegen és a saját kultúra igazságainak konfliktusai. A vallás és a boldogság lehetőségének összeütközései. E kérdések mind szerepet kapnak az egyetlen szerelmi történet és egy örökösödési vita köré felfűzött regényben.

Ekkora kérdések teljes mélységig való feldolgozása szétfeszítené a kereteket, de a felvetések és a szereplők megformálása is képes megszerettetni olvasójával a könyvet. A központi karakterek alakjai mellett nyugodtan gondolhatunk itt a mellékszereplőkre is – a néhány mondatban felvillantott figurák is plasztikussá válnak, sok esetben teljes személyiségtérképük is megjelenik, ami jelentős bravúr.

Ami az angol falvak lakóinak, viszonyrendszerének bemutatását illeti, íme, néhány példa a regényben felbukkanó karakterekre: a golf-klub tagfelvételére várakozó külföldi fogorvos és csendesen szurkálódó feleségének alakja. A korábban a család iránt elkötelezett ügyvédnek az irodát továbbvivő veje, aki inkább kötődik egyetlen megrendelőhöz és annak érdekeihez, mint a család egészéhez és értékeihez. A behízelgő modorú, sunyi pakisztáni rokon, aki segítség címén háztartási alkalmazottként kívánná kihasználni testvére özvegyét. A hagyományokat védeni próbáló szomszédasszony, akinek eszméivel névleg sokan egyetértenek, de nagyobb falusi társadalmi esemény közeledtével inkább elkerülik, hogy ne kelljen szembesülniük a maguk kettősségeivel. A birtok, a falu és a saját jól felfogott érdekei között őrlődő lord, aki úgy szeretné hasznosítani a földjét, hogy a lassan letűnő nagybirtokos nemesi réteg számára építtet asylumokat. A falu társasági életét kézben tartó hölgyek alakjai; a golf-klub és a vidéki kacsavadászat közönsége... A számos karakter közvetlen és közvetett viszonyainak leírása is jól mutatja, hogy Simonson értőn adaptálta a sok adaton és tapasztalaton alapuló szociológiai megfigyeléseket. A központi figurák sem egysíkúak – mindegyikük érdekei, motivációi, ütközései végigkövethetők, s az ezekkel kapcsolatos etikai dilemmák érzékeltetése fontos része a könyvnek.
Cartaphilus Könyvkiadó
Megnézem
A korkülönbségen alapuló nézetkülönbségek, az őrnagy és fia, Roger súrlódásai, melyeket az őrnagy szemszögéből látunk, ha távoli asszociációs mezőként is, de megidézik a titokzatos olasz szerző, Elena Ferrante leírásait az anya-lánya kapcsolatok esetenként kétségbeejtően sokrétű és diffúz állapotairól. A magát még teljes szellemi kapacitásának birtokában tudó őrnagynak nehéz szembesülnie azzal, hogy az utána következő generáció már szinte kizárólag, mint problémára tud tekinteni rá.

A befogadás és kirekesztés kérdései Mrs. Jasmina Ali alakján keresztül kerülnek a regény terébe. A falu előkelő társasága számára botrány az őrnagy és közte kibontakozó gyengéd kapcsolat, melyet a pakisztáni családi hagyományokból eredő kötelezettségek teljesítésének súlyai is nyomnak. Épp ilyen fontos szál Jasmina unokaöccsének és szerelmének alakja – ott a hagyományok még erősebb guzsalyaként a vallás regulái kerülnek szembe a mindennapi élet valóságával, s a döntéshelyzetből nem lehet sértetlenül kijönni. A kapcsolatok fenntarthatósága a tétje annak, hogy sikerül-e úgy oldani fel a kötelezettségek és a vágyak, a hagyományok és az érzelmek között feszülő ellentétet, hogy közben a család továbbra is sérthetetlen értékként tételeződhessen.

Ennyi szálat lehetetlen szépen eldolgozni, mégis, amit kapunk: szerethető karakterek, fontos generációs, területi, etikai és érzelmi problémák felvetése esetenként nagy nevetésekre is ingerlő stílusban. Várhatunk-e ennél többet egy első regénytől?

Györe Gabriella
384 oldal, 3490Ft
Cartaphilus Könyvkiadó
Az Ishiguro-menet
Ígéretes írói indulás volt Helen Simonsoné 2010-ben. A Pettigrew őrnagy utolsó csatája, amely az első magyarul is olvasható könyve, az irodalmi sikerlistákat kedvelő Amerikában mások mellett a New York Times bestseller-listáján is igen előkelő helyen szerepelt, s a róla szóló kritikák a stílus Kazuo Ishiguróhoz mérhető finomságát emlegették a könyv egyik erényeként. Ha Ishiguro alakjai közül a Napok romjai elbeszélőjét, Lord Darlington főkomornyikját, Mr. Stevenst és a méltóságról szóló fejtegetéseit idézzük fel, egyenes a rokonság: az Ishiguro regényében végül megkérdőjelezhetővé váló életelvnek Pettigrew őrnagy története visszaadja erejét. Ami pedig a vidéki Anglia tablóját illeti; Simonson a ködös szigetország szülötte, s mint szüleiről írja, „elérték az angol álmot: beköltözhettek egy vidéki házba”. Az írónő már New York-ban él, de a szíve a családiasabb Brooklyn-ba húzta.

Ajánló
/