Nincs engedélyezve a javascript.
Az urbánus nő kézikönyve
Az urbánus nő kézikönyve
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860 – 1914)
2015. november 4.

Hogyan élte mindennapjait, vezette háztartását, öltözködött, levelezett, és nevelte gyerekeit a 19. század második felének budapesti úrinője? Milyen lehetőségei voltak a korban a tanulásra, majd az önálló karrierre az arisztokrata, a burzsoá nagypolgári és az értelmiségi kispolgári ­családok ifjú hölgyeinek? Szécsi Noémi és szerzőtársa, Géra Eleonóra ­kézikönyvet írtak a dualizmus korának urbanizálódó világáról, amely az ­Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg.

Nem is lehetne időszerűbb ez a könyv, hiszen egyre-másra jelennek meg az évtizedeken át fiókok mélyén lapuló – vagy épp falakba zárt – naplók, amelyek az ugyancsak reneszánszukat élő életrajzi regényekkel és naplóregényekkel felváltva vezetik a könyveladási listákat. Rajongunk A párizsi feleség miliőjéért, Andrássy Ilona grófnő első világháború alatt vezetett naplójáért – és apokrif levélregényéért –, s kevés megrázóbb művet találni Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni naplójánál, amelyet házasságuk tizenegy éve alatt vezetett, és amelyben leplezetlen őszinteséggel ír Radnóti hűtlenségéről, alkotói pályájának nehézségeiről, és arról, miként boldogulhatott egy emancipált, magát folytonosan képző fiatal nő a két világháború között.

Vajon a jelenünkkel szembeni keserű kiábrándultságunk, a nosztalgia iránti vágyunk áll-e a letűnt korokat (és ezzel együtt mára semmivé lett egzisztenciákat, társadalmi berendezkedést és osztályrendszert) megidéző könyvek sikere mögött? És nem is annyira a műfaj, mint inkább a művekből kirajzolódó, hol valósághű, hol negédesen torzító világ az, amiért faljuk ezeket a munkákat?

Televíziós párhuzamként felvetődik a jelenleg záró epizódjai­nál tartó, minden idők egyik legnagyobb nézettségét elért angol sorozata, a Downton Abbey, amely az arisztokrata Crawley család és szolgálóinak életéről szól, igaz, erőteljesen rózsaszínben láttatva a két világháború közötti időszakot és a társadalmi változásokat. A 19. századi regényekből megismert mindennapokat és alakokat szeretnénk még kerekebb egészként látni? Vagy korunk mohó információéhsége követeli meg, hogy a múltról is épp olyan kimerítő részletességgel tudjunk mindent, mint a jelenről?


A budapesti úrinő magánélete mindezt tálcán kínálja. Százötven évnyi tapasztalat lencséjén átszűrt, hiánypótló képes lexikon a 19. századi urbánus lét mindennapjairól, huszonegyedik századi kommentár a szerzőpáros, Géra Eleonóra (az ELTE művelődéstörténeti tanszékének egyetemi docense, kutatási területe a 19. század város- és társadalomtörténete) és Szécsi Noémi írónő által sokat hivatkozott „családi bibliára”, a többkötetes A magyar család aranykönyvé-re.

Stílusát és tematikáját tekintve Szécsi Gérával közösen jegyzett új kötete szinte a Halcsontos Fűző elnevezésű blogja összegzésének tekinthető, melyről Szécsi így ír: „A triviálisnak ható részletek teszik élettelivé, esendővé a regényhősöket – ez különösen történelmi regények esetében van így. A Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó írásakor ezért túrtam fel mindent, hogy megismerjem a 19. századi magánéletet. Azonban sok olyan történet maradt, ami nem fért a regényekbe. Intim részletek, kuriózumok és közelképek a 19. században élt emberekről, ez a Halcsontos Fűző.” Mi sem természetesebb annál, minthogy a bennünk élő kép, a korban íródott, illetve ekkor játszódó regényekből, ezen belül is elsősorban Jókai Mór művei nyomán alakult ki. Az írófejedelemre a kötet szerzői is utalnak előszavukban: „Jókai Mór dolgozó nőt vett feleségül, nyilvános nyilatkozataiban nemegyszer állt ki a nők mellett, és lelkesen támogatta művészi pályát választó nevelt lányát… A Jókai-kultusznak köszönhetünk több vele kapcsolatos vagy a környezetében élő nők alakját megidéző visszaemlékezést is, amelyek nem születtek volna meg, ha akkoriban ő nem tulajdonít nekik jelentőséget.”

A mai szemmel nézve hol irigylésre méltó, hol meg­döbbentő, és olykor megmosolyogtató szokásokhoz – amilyen például az a tény, hogy a budapesti családoknak gyakran olcsóbb volt a vidéki szülőkhöz hazaküldeni a szennyest mosásra, mint otthon mosónőt fizetni – remekül illik a szerzőpáros csipkelődő stílusa. Bravúrosan választottak anekdotákat, valamint korabeli levelekből, emlékiratokból idézeteket, amelyek révén nem csupán a főváros gazdag hölgyeinek magánélete, hanem egy szinte háromdimenziós társadalmi tabló rajzolódik ki. Jókai korának ünnepelt bestseller írónőjén, Beniczkyné Bajza Lenkén például így élcelődik Krúdy Gyula a Pesti Naplóban, az általa „a legszebb kékharisnyának” kikiáltott hölgy helyesírási hiányosságait felemlegetve: „Ama felejthetetlen regényírónő, akinek kéziratjavításába annyi öreg korrektor megvakult.”


A mai „céges bulik” és fogadások elődjének tekinthető estélyek sem szolgáltak mindig regénybe illő izgalmakkal, ahogy arról Teleki Sándorné ír a főváros társasági életéről szóló regényében: „Mert Budapesten, úgy látszik, azért mennek soiréba, hogy két dologgal eldicsekedhessenek. Először: hogy ott voltak. Másodszor: hogy megszöktek. Akinek ez irányban sikerült a legrövidebb rekordot kimutatni, az mindenkitől elismert és irigyelt tekintély lesz mint szalonember és homme du monde. Az estélyeket mindenki unja. A háziak úgy, mint a vendégek. De azért illik estélyeket adni, tehát adják. Illik elmenni, tehát mennek. Mert egy estélyen társalogni is lehet, nagyon kevés ember tudja. Ha nincs éppen valami különös akut politikai válság, mely az urakat élénk kis csoportokra osztja s valami legfrisebb válópör, vagy mariage, ami a hölgyek fejecskéit összehozza, akkor siralmas képe van egy budapesti estélynek. Mindenki csak úgy lézeng és csupa unalomból az emberszólásra adja magát.”

A szépirodalmi művekből ilyen-olyan okokból kihagyott, elhallgatott részletek, a késő 19. századi Budapest mindennapjai és prominens családjainak titkai a korabeli lapokból, magánlevelekből és naplókból tárulnak fel. „Sőt – írja Géra és Szécsi a kötet előszavában –, a gondolkodás átalakulásához a kis lépéseket a magánlevelekben és naplókban teszik meg a szerzők, amikor életük folyásának leírásával elgondolkodnak annak mibenlétén, így helybenhagyják vagy megkérdőjelezik a szabályait… A levéltárak mélyéről előhalászott sorok olvastán mai életünk alapjait fedezzük fel a Méhely, a Kuzma-Lehotkay, a Schön és a Biberauer család nőtagjainak nagy jelentőségű eseményekről – szerelmekről, eljegyzésekről, tanulmányokról, házasságkötésekről, terhességekről, szülésekről, tönkrement frigyekről, halálesetekről, vagy szürke és színes apróságairól, háztartási költségvetésről, szép ruhákról, rossz cselédekről, gyermekgondokról és nyári utazásokról – szóló beszámolóiban, és a 19. századi nő gyakran elrajzolt, eredeti színeiből sokat vesztő alakja is új életre kel.”


Orosz Anna