Nincs engedélyezve a javascript.
Bridget Jones és az anyaság
Bridget Jones és az anyaság
október 18.
A magazinok címlapjain manapság fiatal, huszonegy-két éves anyákkal éppúgy találkozunk, mint azokkal a nőkkel, akik jóval a negyvenedik ­születésnapjuk után hozták a világra az első babát. Lassan megszokjuk, hogy mindenki életében máskor jön el a pont, amikor családot alapít, és akkor sem történik tragédia, ha valaki úgy dönt, hogy egész életében ­gyermektelen, netán emellé még egyedülálló is marad…

Rengeteg cikkben olvashatunk arról, hogy a „szingliség” egyfajta modern divathóbort, aminek több tucat fiatal dől be: élvezik az életet, buliznak, utaznak, a karrierjüknek szentelik minden idejüket, nem ritkán boldog-boldogtalannal ágyba bújnak, aztán harminc fölött eléri őket a rettegés, hogy eljárt fölöttük az idő, ketyeg az óra, és kétségbeesetten próbálnak tartós kapcsolatot kiépíteni. Akiknek ez nem jön össze, azoknak marad a magányos gyerekvállalás, esetleg a mesterséges megtermékenyítés ridegségével kísérve, hiszen társat találni bármikor lehet, de a gyerekvállalás biológiai keretei ehhez képest viszonylag szűkek.
Míg konzervatív berkekben a „szingliséget” szívesen ábrázolják önző, rossz döntésként a korai családalapítással szemben, fontos tudni, hogy az életünket, egészségünket, jóllétünket érintő kérdéseket sosem múlékony trendek alakítják, hanem a lehetőségek, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Azzal, hogy ma már nem kötelező húszéves korig férjhez menni és minden évben gyereket hozni a világra, hanem a nő és a férfi önállóan is élhet, egyre többen vállalják fel azt, amit lehetőség híján évszázadokon keresztül nem tehettek: nem mennek bele a család nyomására méltatlan, de praktikus kapcsolatokba, és a közösség érdeke helyett a saját egyéni boldogságukat tartják szem előtt. Ebben benne van az is, hogy elválnak,
ha a házasság már nem szolgálja a felek épülését: rossz kapcsolatban tengődni semmivel sem jobb, mint a kényszerszingliség.

Kényszerszingliség? A kapcsolatfüggőség is veszélyes lehet…

Emellett ott vannak azok is, akik már huszonévesen is stabil párkapcsolatra és gyerekre vágytak, de ehhez saját múltbéli traumáikat, szorongásaikat kell előbb feldolgozniuk, illetve a megfelelő társ megtalálására is szükség van, nem is beszélve a biztos(abb) anyagi bázis kialakításáról. Ezek mind olyan kihívások, amelyekkel dédszüleink még nem találkoztak, mivel esetükben a házasság volt a két dinasztia közötti szerződés, amely a fiatal pár megélhetését is garantálta. A szerelem, a kompatibilitás ehhez képest másodlagos kérdés volt, elvégre a nőnek nem lehetett önálló keresete, a férfi viszont nem tudta ellátni a pénzkereset mellett az egész embert kívánó házimunkát: egymásra voltak tehát szorulva.
A társadalmi nyomás hazánkban még még mindig igen erős (és az uralkodó aktuálpolitikai trendek hatására tovább erősödik), hogy „időben” köteleződjünk el és „szaporodjunk”, az egyedülálló lét démonizálása ma is tart, de közben sokan már átlátják, hogy a vágyak uniformizálása a felszínen, illetve a kapcsolatfüggőség nem út a kiteljesedéshez: ilyenkor két fél ember találkozik, nem pedig két egész, akik együtt új világokat hozhatnak létre. Méltatlan kompromisszumok és teljes önfeladás árán kapcsolatban lenni semmivel sem jobb, mint magányosan.

Senki sem vállal később gyereket azért, mert látta a Bridget Jonest

Bridget Jones, Terézanyu vagy a Szex és New York szingli hősei nem azért tűntek fel a színen, mert valamiféle titkos háttérhatalom feltüzelte a nőket, hogy „szinglinek” lenni jó, hanem egyszerűen a populáris kultúra is reagált arra az új lehetőségre, ami az egyenlő emberi jogok deklarációjával járt. És milyen jó, hogy ez megtörtént! Hiszen ezek a – magával a szingliséggel szemben valóban trendivé váló – könyvek, sorozatok és filmek végre megmutatták azt, hogy milyen sokféle női út létezik: van, aki tudatosan egyedülálló, hogy saját magát építse, más a megfelelő társra vár, megint más traumából épül fel egy gyerekkori szexuális zaklatás, későbbi abúzus, bántalmazó kapcsolat, esetleg ronda válás után – és természetesen vannak azok is, akik hamar alapítanak családot, és ezt élvezik, vagy éppen megbánják később. Ezek az alkotások – ha szeretjük őket, ha nem – az élet tükrei: az életé, amely már nem kötelezően egyféle, hanem sokszínű, ahogyan maga az ember is.

Barok Eszter újságíró,a VOUS női portál szerzője

Itt az új Bridget Jones-könyv!
Európa Könyvkiadó
Megnézem

Itt az új Bridget Jones-könyv!

A legutóbbi Bridget Jones-könyv, a Bolondulásig elég zord képet fest Helen Fielding hőséről: Bridget itt már kétgyerekes anya, de a körülmények tragikus alakulása folytán özvegy, és újra egyedül kényszerül eligazodni a világban. De vajon mi vezetett ideáig? Nos, a legfrissebb naplóregény épp ezt a nem éppen egyszerű utat mutatja be.
A Bridget Jones babát vár könyv novemberben kerül a boltok polcaira, amiből megtudjuk, hogy a valóság most is egészen más, mint ahogyan azt az ember dédelgetett fantáziavilágában elképzeli.
Bridget Jonest egyre többet kínozzák az Önelégült Anyák, folyton figyelmeztetve rá, hogy ketyeg a biológiai órája. Meg hát Bridget is már mindenhol terhes anyákat lát. Ez folyton klasszikus Bridget Jones-os helyzetekbe sodorja őt. Mondjuk, romantikusnak látszó röpke kalandokba.
És egyszer csak Bridget azt gyanítja, hogy elkezdődött nála a klimax. De egy terhességi teszt hamar kideríti, hogy nem erről van szó.Igaz, nem egészen úgy esett meg a dolog, ahogy álmodott róla, de attól még boldog. Már amennyire boldog lehet a kismama, akinek agyában az ultrahangos vizsgálat és a terhestorna megható (vagy épp vicces) pillanataiban is egyre az dörömböl az agyában: „De ki az apa?”

Akárhogy is, a még mindig hebrencs, kétbalkezes, kíváncsi és szenvedélyes Bridget mindent megtesz, hogy tökéletes anya legyen az őrült körülmények ellenére is, így mosolyogni mindenképpen sokat fogunk, miközben az új naplóregényt olvassuk…