Nincs engedélyezve a javascript.
Büszkeség, áldozat, balítélet
Büszkeség, áldozat, balítélet
Püski Levente történésszel Andrássy Ilona naplójáról
2014. november 28.
A most megjelent napló, amely 1971-ben került elő, és Andrássy Ilona első világháború idején írt feljegyzéseit tartalmazza, egyszerre tanúskodik egy jelentős család belső viszonyairól, egy, a férjét elveszítő feleség drámájáról valamint a hazai arisztokrácia tündökléséről és bukásáról. Kordokumentum és mély vallomás egyszerre.
Európa Könyvkiadó
Megnézem
Andrássy Ilona naplójából kiolvasható egyfajta attitűd arra nézvést, hogyan kell viselkednie egy arisztokratának a háborús állapotok közepette. Ez általánosságban is jellemző volt a hazai arisztokráciára?
Az biztos, hogy a világháború kitörésekor az arisztokráciának volt egy markáns elittudata. Azaz tisztában voltak azzal, hogy ők alkotják a társadalom csúcsát. Ez a pozíció pedig együtt járt azzal, hogy bizonyos elvárások irányultak feléjük, és ezeknek meg kellett felelni. Többnyire adományok formájában vagy hadikölcsönök jegyzésében élenjártak. Később sokat vádolták az arisztokráciát azzal, hogy kivonták magukat a háborúból, de az utóbbi idők bizonyítékai azt mutatják, hogy ez kevésbé volt jellemző.

Esterházy Pál gróf, Ilona férje például nem parancsra, hanem önszántából vállal veszélyesebb feladatokat a fronton. És végül meg is hal.

Ez a hazafias érzelem jellemző a családra. Ami a nőket illeti, tipikusnak az mondható, hogy részt vettek a betegápolásban, illetve, hogy a kastélyaikban kórházakat rendeztek be. Tehát azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy kivonták volna magukat a háború alól.

Ilona például nővérnek áll. Sőt, később eléri, hogy Mária Terézia fogadja őt, és hozzon egy olyan rendeletet, amely szerint az ápolónők részt vehetnek a háborúban is, teljesíthetnek frontszolgálatot.

Nos, ez már nem tipikus. A politikába való beleszólást az arisztokrata nők előszeretettel hagyták rá a család férfi tagjaira. De a négy Andrássy leányzó, azaz Ilona és három testvére annyiba biztosan kilóg, hogy ők maguk dédelgettek közszereplésre vonatkozó ambíciókat. Nem csak betegápolók lettek, de Ilona például később, a két világháború között különböző művészeti ágakban is próbálkozott megmutatni a tehetségét. Festett, és verses kötete is megjelent.

Andrássy Katinka
Ez talán visszavezethető arra, hogy édesapjuk is festett. De kivételes az egész család, későbbi mostohaapjuk, eredetileg nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula híres politikus volt, idősebb Andrássy Gyula pedig miniszterelnök.

Ekkora szerepvállalással nemigen találkozni más nemzetségnél. Nem csak a Gyulák jelentősek, hanem Sándor és Géza, akik a sport terepén voltak kiemelkedők, Klára – Ilona testvére –, aki a két világháború között harcos legitimista volt, Katinka, aki Károlyi Mihály felesége lett; és a nővérek közül ő a legismertebb is. Ha valaki elolvassa az Andrássy-lányok édesanyjának részlegesen fennmaradt naplóját, jól látható, hogy ugyan nem politizált, de a téma nagyon érdekelte. Figyelemmel kísérte a férfiakat, és saját véleményt is alkotott. Szóval meglehet, hogy tőle örökölték a lányai a közügyek iránti érdeklődésüket.

Ilona is ír közügyekről, amelyek magánügyekkel fonódnak össze. Naplójából az derül ki, hogy az Andrássyak gyűlölték Károlyi Mihály grófot, aki Katinka révén kerül a családba. Ilona odáig megy, hogy Károlyi gróf „nem ismeri a honszerelmet, neki ez idegen érzés”.

Később azért ez a viszony gyökeresen megváltozik. A világháború után, a 20-as évektől ifj. Andrássy Gyula, azaz Duci bácsi radikális legitimista lesz, és szembe kerül személyesen Bethlennel és Horthyval, de a politikájukkal is. Így aztán közelebb kerülnek Andrássy és Károlyi nézetei. Olyannyira, hogy Ilona ugyan kevésbé, de a család más tagjai kapcsolatokat kezdenek keresni a Károlyi családdal. De a forradalmi időkben még valóban kemény szembenállás jellemzi őket. Katinka, Károlyi felesége, férjével együtt távolodik el a szülői háztól és családjától, évekig nem is tudnak egymásról, aztán ez a viszony is oldódni kezd. De el kellett tennie némi időnek, hogy az Andrássyak rádöbbenjenek, hogy Károlyi nagyon mást akar tenni a politikában, mint amit ők valaha elképzeltek. Így aztán egyre rosszabb és rosszabb lett a kapcsolatuk.

Gróf ifj. Andrássy Gyula
Igen, a század első felében ez így van. Nagyon jó kapcsolatot ápolnak egymással, nem üti fel fejét az irigység, az intrika, a harag. De ez is megváltozik. Később ugyanis jön egy nagyon kemény birtokper a tiszadobi kastély és a hozzá kapcsolódó hitbizomány kapcsán, amelyben Ilona is érintett. Duci bácsi szeretné, hogy a kastélyt nők is örökölhessék, az ő nevelt lányai. A család másik ága ezen felháborodik, és Sándorék perre mennek. Innentől kezdve végérvényesen megromlik a két ág viszonya.

Kihagyhatatlan, hogy Ilona naplója arról árulkodik, szerzője súlyosan antiszemita volt. Azt írja például, hogy „Bár akadna bátor ember, majdan a béke idején, aki felveszi ellenük a harcot, mert ez a fajzat veszedelmesebb mai ellenségeinknél, mert belülről rakja le aknáit, kikezdi nemzeti jellegünket, vérbeli jó tulajdonságainkat, szép nyelvünket, űzérkedik a politikában, megmételyezi erkölcseinket.” Másutt tetves, áruló, tanulatlan jelzőkkel ír a zsidókról.
Ez kétségtelenül meglepő. Idősebb és ifjabb Andrássy Gyula is inkább a filoszemitizmusukról voltak híresek a nyilvános megnyilvánulásaik alapján. Később, a forradalmi időszakot valóban számon kérik a zsidókon, és akkor kialakul náluk is valamiféle ellenszenv, de korábban nem voltak ilyen mondataik. Ignotus visszaemlékezéseiben olvashatunk arról, hogy Andrássy Gyula odamegy hozzá, és számon kéri a forradalmi cselekedeteiért. Persze ezek alapján lehet, hogy mégis volt az antiszemitizmusnak némi gyökere a családban. Mindenesetre meglepő.

A vagyoni helyzetüket megrengeti a háború?

Az igazi érvágás a háború után következik. A tiszadobi kastély tönkrement, Trianon pedig sok nemesi birtokot csatolt el az anyaországtól. Persze előnye is volt a háborúnak, mert a nagy infláció lehetővé tette, hogy megszabaduljanak az adósságaiktól.

A memoárból úgy tűnik, az arisztokrata magatartás fontos eleme, hogy mindig mutatni kell valamit kifelé. Viselkednek. Nem árulják el az érzéseiket.

Ez nem minden arisztokratára jellemző, de az Andrássyakra igen. Így nevelték őket, gyerekkoruktól fogva. Egy igazi Andrássy titkolni tudja a fájdalmát, az érzéseit. Károlyi Mihályné visszaemlékezéseiben van is egy jellemző történet. A négy Andrássy lány egy hűvösebb napon nagyon lengén volt felöltöztetve, és valaki a társaságból megkérdezi a lányoktól, hogy nem fáznak-e. Mire Ilona összeszorított szájjal feleli: Nem vagyunk mi fázós gyerekek. Bennük volt a dac, a tartás.

Veiszer Alinda