Nincs engedélyezve a javascript.
Egy regény,  amelynek szíve van
Egy regény, amelynek szíve van
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
2015. szeptember 30.
Elképesztően felkészült és bravúros elbeszélő áll elénk ebben a könyvben, amely a második világháború borzalmai közepette mesél két eltérő nemzetiségű kamaszgyermek megpróbáltatásairól és felnövéséről. Hányattatott sorsuk egy meghatározó történelmi pillanatban rövid időre, ám mégis életre szólóan keresztezi egymást.
Alexandra Kiadó (A)
Megnézem

Anthony Doerr két novelláskötet, egy regény és egy önéletrajzi ihletettségű kultúrtörténeti könyv után tavaly jelentkezett második regényével. A láthatatlan fényt az olvasók és a kritikusok egyaránt imádták: 58 héten keresztül szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, a tengerentúli napilap pedig később az év tíz legjobb könyve közé is beválasztotta. Anthony Doerr mágikus erejű és költői szépségű második világháborús regényét számos más rangos elismerés mellett idén Pulitzer-díjjal jutalmazták, magyarul elsőként olvasható műve pedig a hazai olvasókat is biztosan pillanatok alatt elvarázsolja majd.
A regény egyik főszereplője Marie-Laure LeBlanc, a párizsi Természettudományi Múzeumban dolgozó tehetséges lakatosmester lánya, aki hatéves korában egy veleszületett hályog miatt elveszíti a látását. Ezért édesapja elkészíti neki Párizs miniatürizált makettjét, hogy a kislány tájékozódni tudjon a fények városában. Nem sokkal később azonban a nácik lerohanják Franciaországot, az invázió elől pedig Marie-Laure az édesapjával a tengerparti Saint-Malo városába menekül, ám a háború hamarosan ott is utoléri őket.
A láthatatlan fény másik főszereplője egy árva német kisfiú, Werner Pfennig, aki a Zollverein nevű bányászvárosban nevelkedik húgával, Juttával. Az árvaházban hamar kitűnik a többiek közül különleges elektrotechnikai képessége miatt, a kis Werner ugyanis mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Habár eredetileg rá is bányászmunka várt volna, egyedülálló tudományos érdeklődése és érzéke miatt rövidesen egy náci katonai iskolába kerül, onnan pedig a Wermacht rádiós katonájaként a frontra, ahol az ellenállók illegálisan sugárzott rádióadásait kell bajtársaival megtalálnia, majd likvidálnia.
Doerr nagy történelmi és emberi távlatokat átívelő regénye tizenkét számozott részre bomlik, amelynek két központi és egymás mellett párhuzamosan futó szálát a francia kislány és a német kisfiú több síkon is szorosan egymásba fonódó fiatalsága jelenti. Doerr született mesélőként magával ragadó módon szövi katartikus pillanatokban bővelkedő elbeszélésének szerteágazó szövetét, A láthatatlan fény pedig már csak a nem mindennapi szerkesztettsége miatt is kiemelkedik az elmúlt évek könyvterméséből.
A szerkezetét tekintve ez a regény nem is lehetne merészebb és átgondoltabb: a rövid terjedelmű és sodró lendületű fejezetekből álló nagyobb részeket Doerr ugyanis nem kronologikus sorrendben tálalja, az érzékeny magánmitológiai és traumatikus történelmi élményekben gazdag kirakójáték intenzitását pedig egyre csak tovább fokozza. Méghozzá azáltal, hogy a különféle apró, ám jelentőségteljes motívumok szinte észrevétlenül szövik át a cselekményt, a sok apró szál pedig tökéletesen fut össze, miközben a több évtized embert próbáló eseményein átívelő, de főként a megszállt Franciaországban játszódó regény izgalmas végkifejlete felé haladunk.
Habár A láthatatlan fény legnyilvánvalóbb rétegét a háború pokla jelenti, amit főhőseinek könyörtelenül el és végig kell szenvedniük, Doerr humanista műve sokkal szerteágazóbb, színesebb és titokzatosabb alkotás annál, hogy pusztán egy újabb fajsúlyos háborús irodalmi műként tekintsünk rá. Ennek a regénynek ugyanis hatalmas szíve van, aminek megnyugtató dobogását mindvégig hallani, és ámulatba ejtő módon tárul fel benne a gyermeki ártatlanság, tudásvágy és szeretet transzcendens szépsége. A címben kiemelt láthatatlan fény ezáltal válik a háborús időkben szilánkokra tört és egyre halványabban pislákoló humánum metaforájává, ami az egyetlen méltóságteljes kiutat jelenti abból a sötétségből, ami a negyvenes évek első felében szállt Európára.
Lebilincselő húzás, hogy Doerr a precíz történelmi hitelességgel kidolgozott könyvébe belecsempészett egy felettébb kalandos és már-már természetfelettinek nevezhető szálat. Ez egy százharminchárom karátos, nyugtalanító legendákkal és baljós átokkal övezett mitikus gyémánt körül forog, amit a megszálló németek égre-földre keresnek a halálos betegségben szenvedő Reinhold von Rumpel törzsőrmesterrel az élen. A szóbeszéd szerint a Lángok Tengerének nevezett drágakő halhatatlanságot biztosít a tulajdonosának, szeretteire viszont végzetes balszerencsét hoz. A kétszáz évig rejtegetett gyémántból három másolat készült, amelyek közül az egyik – talán éppen az eredeti – Marie-Laure LeBlanc apjához kerül, akinek mindenáron gondoskodnia kell arról, hogy véletlenül se jusson a németek kezébe.
Rádiókészülékek, gyémántok, puhatestűek, madarak, virágok, zárak és fegyverek kavarognak A láthatatlan fényben. Szerzője „úgy szemléli a világot, mint egy tudós, ám úgy érzékeli, ahogyan egy költő”, mondta róla Pulitzer-díjas kollégája, J. R. Moehringer, és igazat adhatunk neki. Doerr titokzatos szépségű lírai stílusa ugyanis tobzódik a lenyűgöző képekben és érzékletes hasonlatokban, vizionárius látásmódja pedig egy hasonlíthatatlanul felemelő utazássá varázsolja második regényét, ami tulajdonképpen nem más, mint „egy ékkő, és úgy van összerakva, mint egy antik zsebóra”. A természetfeletti és valóságos territóriumokat egyaránt bejáró regény mágikus és rabul ejtő látomás a háború feldúlta gyermekkorról és az elkerülhetetlen felnőtté válásról, ami minden szörnyűség ellenére az emberekbe és az emberségbe vetett hitet hirdeti.
BAJTAI ANDRÁS

Egyenes pálya

Egyenes pálya

Az 1973-ban Clevelandben született Anthony Doerr 1995-ben szerezte meg történelem szakos diplomáját Maine államban, majd a Bowling Green Állami Egyetem hallgatója lett, ahol elvégezte a mesterképzést is. Első könyve 2002-ben jelent meg The Shell Collector címmel, amit 2010-ben Memory Wall címmel novelláskötet követett. Első regénye, az About Grace 2004-ben jelent meg, 2007-ben pedig egy Róma városa körül forgó önéletrajzi ihletettségű könyvvel jelentkezett.
A 42 éves amerikai írót 2007-ben a Granta című rangos brit irodalmi folyóirat a huszonegy legjobb fiatal amerikai regényíró közé választotta, 2011-ben pedig megnyerte a Sunday Times novellapályázatát. Eddigi legnagyobb sikerét a tavaly megjelent A láthatatlan fény című történelmi regényével érte el, ami az olvasók szavazatai alapján tavaly elnyerte a Goodreads Choice Awardsot, idén pedig az Andrew Carnegie- és a Pulitzer-díjat, szerzője továbbá majdnem megkapta érte a Nemzeti Könyvdíjat is, ahol bejutott a zsűri által legjobbnak ítélt öt végső jelölt közé. Doerr a regényírás mellett a Boston Globe napilap és a Morning News online magazin szerzője, jelenleg az Idaho állambeli Boise-ban él ikerfiaival és feleségével.