Nincs engedélyezve a javascript.
Ízek, imák, szerelmek nyomában
Ízek, imák, szerelmek nyomában
október 13.
„Állandóan azt mondom az embereknek, hogy ahelyett, hogy ugyanazt csinálnák, amit én, inkább ugyanazokat a kérdéseket tegyék fel maguknak: mi az, amit igazán szeretnél? Mi a célod? Mi az, ami életet lehel beléd?
Mi az, amitől úgy érzed, nem csak egy hús-vér marionettbábu vagy?” – nyilatkozta Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című sikerkönyv szerzője. Könyvének elolvasása után világszerte több ezren tették fel és válaszolták meg maguknak ezeket a kérdéseket. Néhányan pedig le is írták őket: az ő történeteiket olvashatjuk az Ízek, imák, szerelmek nyomában című gyűjteményben, mely idén ősszel a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelenik meg magyarul.
 Nem a világ, hanem önmagunk felfedezése

Nem a világ, hanem önmagunk felfedezése

Ki gondolná, hogy tíz év telt el azóta, hogy a világ megismerte Liz Gilbertet, a New York-i szabadúszó újságírót, aki egyik éjjel a fürdőszoba padlóján kuporogva rádöbben, hogy bár az élete kívülrôl tökéletesnek tűnik, ô valójában mégis boldogtalan. Nem véletlen, hogy az Ízek, imák, szerelmek nyomában antológia szerzői közül is többen ugyanezt élik meg: „Kívülről nézve úgy tűnhetett, hogy mesésen mennek a dolgaim. Csakhogy – meglepetés! – mégsem voltam boldog” – írja például a gyűjtemény egyik szerzője.
Ez az a pont, amikor az emberben tudatosul, változtatni kell. Elizabeth Gilbert például elhatározza, hogy mindent sutba vág: kilép házasságából és világ körüli útra indul: Olaszországban beleveti magát az ízek élvezetébe, Indiában figyelme a spiritualitás felé fordul, végül Balin rátalál a szerelem. Utazásának valódi célja azonban nem a világ jobb és teljesebb megismerése, és nem is az, hogy új pasit fogjon magának. Liz Gilbert sokkal többre vállalkozik: önmagát, saját személyiségét szeretné sokkal mélyebben felfedezni. Az Ízek, imák, szerelmek nyomában kötet szerzőit ugyanez a cél vezérli, s ki így, ki úgy vág neki a felfedezőútnak. Valaki ténylegesen útra kel, van, aki csak az állását hagyja ott, van, aki a párkapcsolatának mond búcsút. Mindannyiukban közös azonban, hogy valami más, valami önazonosabb felé fordulnak.

Szabadon választható szerepek

Az Ízek, imák, szerelmek című kötetet több mint harminc nyelvre fordították le, több mint tízmillió példányt adtak el belőle, s több mint 200 héten keresztül szerepelt a New York Times sikerlistáján. Szerzőjét, Elizabeth Gilbertet pedig a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta. A sztori természetesen Hollywoodot is meghódította: 2010-ben készült belőle film Julia Roberts és Javier Bardem főszereplésével. Azóta a könyvet olvasva vagy a filmet nézve nők milliói álmodoznak arról, hogy Liz Gilberthez hasonlóan ők is megtalálják valódi önmagukat és egyúttal életük társát.
Mivel magyarázható ez a mindent elsöprő népszerűség? A világ előrehaladása, a modernizáció sok jóval ajándékozott meg bennünket: a mobiltelefon, a GPS kétségtelenül nagy adomány, ahogy a nők emancipációja is, ám a sok előremutató változással egy időben a 20. századtól fogva a létezés új és komoly feladatokat is ró ránk. Néhány száz évvel ezelőtt az átlagembereknek nem kellett azon törniük a fejüket, kik is ôk valójában, jó helyen vannak-e, és ugyan mit is kezdjenek az életükkel: beleszülettek egy társadalmi osztályba, egy meghatározott életformába és szerepbe, és nem kellett mást tenniük, mint a szerephez tartozó forgatókönyv szerint beteljesíteniük a számukra mások és a körülmények által meghatározott, eleve elrendelt sorsot.
A 20. században azonban, amikor fellépünk a színpadra, egyáltalán nem magától értetődő, kit és mit formálunk meg, és miként játsszuk el a magunk életdrámáját. Ott állunk a színpadon, és számtalan szerepkönyv közül választhatunk szabadon. Odaadó feleség vagy önmagát megvalósító karrierista legyek? Vallását gyakorló katolikus? Esetleg forduljak a keleti tanok felé? Csoda, ha elbizonytalanodunk?

„Többé már nem tudtam, ki vagyok”

„Többé már nem tudtam, ki vagyok” – írja Leslie Patrick Moore, az Ízek, imák, szerelmek nyomában egyik szerzője, és ez az érzés az, ami összeköti az elbeszélések íróit, Elizabeth Gilbertet – és talán minket, olvasókat is. Hogy a szerencsésebbek számára vannak pillanatok, a kevésbé mázlisták számára pedig hónapok, évek, akár évtizedek, amikor elveszítjük a fogódzót, és a rendelkezésre álló választható szerepeket próbálgatva rájövünk, hogy beleszorultunk egy rossz, valójában nem nekünk való karakterbe, s igazából nem is tudjuk, kik vagyunk valójában.
Ez az a pont, amikor az ember vagy világ körüli útra indul, vagy felcsapja az Ízek, imák, szerelmek nyomábant. Ez a könyv olyan, mintha csaknem ötven újabb dózist szívhatnánk magunkba az inspirációból, hogy aztán mások sikertörténetéből erőt merítve nagy levegőt vegyünk, önmagunkba forduljunk, és megpróbáljuk megkeresni, sőt mi több, megalkotni azt a szerepet, amelyben a leginkább önazonosnak érezzük magunkat. Amanda Whitten, az egyik szerző nagyon érzékletesen fogalmazza meg, hogy önmagunk megtalálása egyúttal önmagunk megalkotása is: „Lényegét tekintve az Ízek, imák, szerelmek arról szól, hogy egyszer csak tudatosul benned, hogy mindannyiunknak van egy ügynöksége, amelynek az a feladata, hogy olyanná formálja az életünket, amilyenné szeretnénk, hogy váljon. Remélem, hogy az Ízek, imák, szerelmek nyomában az Ízek, imák, szerelmek-rajongók új generációját inspirálja majd minderre.”
Jó esély van rá, hiszen ha tetszett az eredeti kötet, ha értékeltük, hogy ott egy élet kulisszái közé pillanthatunk be, s hogy a narrátor önmagával is kíméletlen és önironikus módon számol be csetléseiről és botlásairól, életének fordulatairól, akkor az Ízek, imák, szerelmek nyomában keresetlen, megrázóan őszinte és kitárulkozó vallomásait is szeretni fogjuk. A kötet elbeszéléseit olvasva rájövünk, hogy bár nagyon sokfélék vagyunk, s látszólag a gondjaink is sokfélék lehetnek, valahol a lényegüket tekintve ezek az élethelyzetek rettenetesen hasonlítanak egymásra. Nyilván nem fog minden probléma egyetlen pillanat alatt megoldódni, egy valami azonban biztos: ha elolvassuk a csaknem ötven személyes történetet azoknak a tollából, akiket Elizabeth Gilbert könyve arra indított, hogy kilépjenek addigi szerepükből, és jobban megismerjék önmagukat, rájövünk, hogy útkeresésünkkel nem vagyunk egyedül, és ahogy másoknak, úgy nekünk is sikerülhet.

GYE­

Semmi sem olyan, mint volt

Semmi sem olyan, mint volt

„Ez a könyvem igazi mondanivalója. Valójában sosem az olaszországi pizzázásokról, az indiai meditációkról vagy a Bali szigetén lángra lobbanó szerelemről szólt. Nem, az Ízek, imák, szerelmek arról szólt, mi történik, amikor valaki rádöbben, hogy az életének nem feltétlen kell ugyanúgy folynia tovább – és minden (beleértve önmagát is) megváltoztatható. E felismerés után már semmi nem lesz olyan, mint volt.”

Elizabeth Gilbertre nem lehet mondani, hogy vizet prédikál, de bort iszik. Ő valóban nyitott a változásokra, és nem ijed meg, ha az élet új helyzetek, érzelmek és kihívások elé állítja. A minap a Facebookon közzétett bejegyzésével döbbentette meg a közvéleményt: posztjában beszámolt róla, hogy férjével – akivel az Ízek, imák, szerelmekben is megörökített módon Balin ismerték meg egymást – elválnak útjaik, ő pedig eddigi legjobb barátnőjével, Rayya Eliasszal él tovább. A bejelentésben azonban nem a szerelmi kapcsolat felvállalása az igazán drámai, hanem az, hogy Rayya Elias gyógyíthatatlan hasnyálmirigy- és májrákkal küzd.

Még több inspiráció

Az Elizabeth Gilbert memoárjában olvasható külső és belső ­útleírás olvasók millióiban talált visszhangra, s ez a visszhang nem halt el nyomtalanul. Az Ízek, imák, szerelmek nyomában ­szerkesztői lejegyezték, maradandóvá tették őket: ­összegyűjtöttek egy nagy csokorra valót olyan emberek írásaiból, akik azt mesélik el, hogyan hatott rájuk Elizabeth Gilbert könyve. Sokféle szerző írását olvashatjuk itt. Van közöttük író, újságíró, tehát „hivatásos írástudó”, de java részük civil: háziasszony, hitoktató, gazdálkodó, egyetemista, adománygyűjtő, ügyvéd, amatőr énekes és hivatásos sportoló. Van közöttük férfi és nő, hívő és ateista, családos és egyedülálló, gyermekes és gyermektelen, munkanélküli, alkalmazott és szabadúszó, hetero és meleg, fehér és fekete. És ahány szerző, annyi élethelyzet; a közös bennük az inspiráció, melyet Gilberttől kaptak, a sugallat életük megváltoztatására. Magát Gilbertet is megdöbbentette az antológia összeállítása során a beözönlő történetek áradata, és végül ráeszmélt, hogy alapjában véve ugyanarról a sztoriról van szó mindvégig: egy ember rádöbben, saját erejéből változtathat az életén, akár egyik pillanatról a másikra.