Nincs engedélyezve a javascript.
Mindannyian szürkék vagyunk
Mindannyian szürkék vagyunk
James Dashner
2015. július 2.
Az Útvesztő sorozat szerzője a young adult irodalom új sztárja, főként azóta, hogy az izgalmas és fordulatos regényekből hasonlóan elsöprő filmek is születnek. De félreértjük a sorozat könyveit, ha csak kalandregényeknek fogjuk fel őket. Dashnernél mindig ott vannak a barátság, a morál, a jó és a rossz kérdései. És semmi sem fekete-fehér nála. A young adult irodalommal foglalkozó YALSA interjút készített a szerzővel,
és Julie Bartel főleg a tinédzseréveiről kérdezte. Meg persze másról is.

Hogyan jellemeznéd a tinédzserkori önmagad?

Okostojás. Stréber. Gyógyegér. Folytassam? Jól tanultam, de a szenvedélyem mindig is a történetmesélés volt. Filmek, színház, könyvek. Elbeszélő akartam lenni, és folyton írtam, már a suliban is. Mindig sok filmet néztem, és rengeteg Stephen Kinget olvastam.

Mi akartál lenni pontosan, és miért?

Író vagy filmkészítő akartam lenni. A praktikus eszemmel tudtam, hogy ez nagyon nem könnyű, szóval mindenféle B-verzió is volt a fejemben, éppenséggel tisztviselőként, könyvelőként is dolgoztam néhány évig, de az álmomat sose adtam fel. Folytattam az írást, akkor is, amikor teljes munkaidőben dolgoztam közben.

Milyenek voltak a gimnazistaéveid?

Jól éreztem magam a gimiben, még akkor is, ha az okostojások között is okostojásnak számítottam. Elfogadtam ezt a szerepet. Volt pár nagyon jó barátom, és lett pár szép emlékem. Georgiában nőttem fel, amikor nem tanultam, akkor kosaraztam, vagy pedig olvastam és moziztam leginkább. Volt egy angol nyelv és irodalom tanárom, övé az elismerés a sikereimért: Mrs. Becker. De tényleg, jár neki. Fantasztikus volt, bátorította a – mondjuk így – kreatív kísérleteimet az óráin. Csak egy példa: a záródolgozatom egy adag csacska limerick volt. És adott rá egy jelest.


Miféle szenvedélyeid voltak akkoriban?

Stephen King, legfőképp. Aztán filmek. Mindenféle film. A sok-sok film minden bizonnyal befolyásolta azt, ahogyan írok. Sosem voltam igazán ügyes benne, de mindig imádtam a kosárlabdát; most is játszom, ha csak egy mód van rá. Arra is emlékszem, hogy volt egy vad Shakespeare-korszakom, különösen a Hamlet volt rám hatással. Rákattantam. Azt hiszem, a Mel Gibson-film miatt, ami akkoriban jött ki. Zeneileg meg mindig a klasszikus rockot bírtam. Led Zeppelin, Rush, Van Halen, Ozzy.

Volt valami olyan fajsúlyosabb tinédzserkori elményed, ami befolyásolta, hogy milyen felnőtt lett belőled?

Nagyapám halála elég kemény volt. Ez volt az első személyes élményem a halállal kapcsolatban. Nagyon szíven ütött, és meghatározta a húszas éveimet az apám nagyon korai halála is. Azt hiszem, segített abban, hogy megértsek másokat, akik elvesztenek valakit. És persze befolyásolta az írásmódomat.


És mi a helyzet a pozitív élményekkel?

A sulinkban egy kiváló színházi műhely működött. Énekelni nemigen tudtam, és ők többnyire zenés előadásokat csináltak, szóval legtöbbször mellékszereplő voltam, és inkább csak néztem őket. De megnézni ezeket a remek produkciókat, nem csak egyszer, hanem sokszor, az csak méginkább megerősítette bennem a vágyat, hogy írjak. A West Side Story-t sosem felejtem el.

Milyen tanácsot adnál ma az akkori önmagadnak? És egyáltalán, odafigyelne rá a tinédzser James Dashner?

Abban nem vagyok biztos. De nagyon szeretnék visszamenni hozzá, és elmondani neki, hogy nem kell annyit aggódni azon, hogy mit gondolnak róla mások. Mindig légy önmagad! És ha ez valakinek nem tetszik, mi a bánatért akárnál vele barátkozni? Akkoriban mindig ilyesmikkel küszködtem.

Megbántál valamit? Volt valami, ami befejezetlen maradt, vagy éppen jobb lett volna befejezetlenül hagyni?

Nem hinném, hogy bármit is bánnék. Csináltam persze hülységeket, és tehettem volna több jót. De azok a meghatározó évek tettek azzá, aki most vagyok, jó és rossz értelemben is. És nem merném csak úgy elveszíteni azt, ahol most tartok, a családom vagy a pályám szempontjából.

Mi hiányzik leginkább abból az időből?

A családom, de nagyon. A nyári utazások nagyiékhoz, a karácsonyi, hálaadás napi együttlétek, sok nagyszerű emlék. Ha lehetséges volna az időutazás, ezeknek az emlékeknek az idejébe mennék vissza.

Emlegetted a filmeket. Sőt, azt is nyilatkoztad, hogy íróként a filmek voltak rád a legnagyobb hatással, és mindegyikből tanultál is valamit. Szolgáltak valami meglepő tanulsággal? A filmeket „névértéken” veszed, amikor éppen nézed, és később töprengsz el rajtuk, vagy filmnézés közben már elemzel is?

Nem hinném, hogy nagyon részletesen le tudnám írni a folyamatot. A filmek az agyam kreatív részét találják el, és kedvem támad tőlük az íráshoz. A történetmondást minden formájában szeretem, végül is, ide mutat vissza a dolog. És ehhez a filmek a legjobbak, a filmnézés a legközvetlenebb út egy történethez. Mi mindennel találkozol két óra alatt: cselekmény, ritmus, karakterek, dialógusok, elbeszélésstruktúrák satöbbi. Ha unom a rutint, akkor egy film a legjobb gyógymód: Mátrix,
A Gyűrűk Ura, az Alien-filmek, Inception, a Csillagok háborúja, sorolhatnám…

A könyveidben nagy szerephez jutnak a bonyolult emberi kapcsolatok, amelyek sokszor a kemény történéseket ellen­súlyozzák, illetve körülöttük sűrűsödnek az akciók. Különösen a barátságok játszanak fontos szerepet. Az érdekelne, miért éppen ennek a fajta kapcsolatnak szentelsz nagy figyelmet?
A szereplőid közti viszonyok dinamikája húzza magával a cselekményt, vagy a cselekmény határozza meg, miként viszonyulnak egymáshoz a karakterek?

Köszönöm, hogy ezt szóba hozod, mert a jellemek felépítése nem könnyű dolog számomra. Sokat dolgoztam, hogy ebben jobb legyek, de még hosszú út áll előttem. Miközben a történet karakterek nélkül semmit sem ér. Én pedig szeretem a sokrétegű, bonyolult jellemeket. A hősöket gyengeségekkel, és az antagonistákat, akikkel mégis együtt érzünk. Így próbálom őket összerakni. A cselekmény jön először, nekem az az egyszerűbb, de aztán arra fókuszálok, milyen hatása van a történteknek a szereplőimre.

Több interjúban kifejted, hogy számodra az a lényeg, hogy élvezetes, izgi történetet adj az olvasónak, ne pedig üzeneteket közvetíts. Ugyanakkor a könyveidben rendre morális dilemmák, filozófiai kérdések jönnek elő, és a dolgok többnyire nem feketék vagy fehérek. A cél vajon szentesíti-e az odavezető utat? Meddig mennek el az emberek a túlélésért folytatott küzdelemben? Ezek sokszor felmerülnek, és általában nincsenek megfellebbezhetetlen morális ítéleteid.

Igen, ez nagyon fontos nekem. Szándékosan használom Az Útvesztőben a mondatot: „A gonosz jó.“ Az ellentétek, mint egymással egyenrangú dolgok jelennek meg. Azt szerettem volna, ha az olvasók a végére a rossz megvetésétől eljutnának addig, hogy megértik. Ez az a szörnyű kérdés, mint hogy: ha meg kellene ölni egy gyereket annak érdekében, hogy a rák ellenszerét megtaláljuk, szabad-e megtenni? Tudom, hogy komolytalan ez a felvetés. Ösztönösen persze nem a válasz, de legalább gondoljunk bele a dilemmába. Én egyszerűen nem hiszem, hogy bárki vagy bármi tisztán csak jó, vagy tisztán csak rossz. Mindannyian szürkék vagyunk, és én éppen ezt szeretem feltárni.



Cartaphilus Könyvkiadó
Megnézem

James Dashner többször hangsúlyozta a populáris kultúra iránti rajongását. Összeállította saját Pop Top 10-es listáját.

 Stephen King. Semmi sem kelti fel jobban az olvasás iránti szenvedélyemet, mint ez a név. A kedvenc szerzőm.
 Csillagok háborúja. Az első emlékem a mozi varázsáról. Azóta sem múlta felül egyetlen film sem.
 Led Zeppelin. Az idősebb tesóim szoktattak rá, amikor még kicsi voltam. Nagyszabású és örök.
 Vissza a jövőbe. Ez a film, valamint az összes folytatása, a legjobbkor találtak meg: felsőben és gimiben.
 Star Trek. A mozifilmeket a papámmal láttam, és jól emlékszem, ahogy találgattuk a második és harmadik rész között, hogy Spock vajon él-e vagy sem…
 Dean Koontz. Sok könyvét elolvastam a kilencvenes években, és a stílusa, azt hiszem, befolyásolt. Hideglelős, gyors, meglepetésekkel teli, és a történetek sokféleségét tárja fel.
 Harry Potter. J. K. Rowling abszolút zseni. Semmi kétség: az utolsó lökést ahhoz, hogy író legyek, az ő könyvei adták.
 Nyomorultak. Kedvenc musicalem, kedvenc könyvem. Egyetlen más történet sem mozgatta meg ennyire az érzelmeimet. Annak szentelem az írói életemet, hogy megközelítsem.
 A Gyűrűk Ura. A filmek és a filmzene. Sok könyvemet írtam erre a zenére, és soha nem tudtam úgy elmerülni a mesében, mint amikor ezeket a filmeket nézem.
 Lost. Az egyetlen tévésorozat, amibe bele tudtam szeretni. Azt hiszem, egyértelmű Az Útvesztő sorozatra gyakorolt hatása.

Az Útvesztő
Cartaphilus Könyvkiadó
Megnézem

Az Útvesztő

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, és az egyetlen, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, melyet nehéz kiismerni, mivel a falai éjjelente elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő valójában egy megfejtésre váró kód. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, nagy ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, melyek elől mindenki más menekül. Aztán egyszer csak minden megváltozik, amikor megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
A könyvből készült film tökéletesen hozza a regény világát, és drámai, tanulságos emberi kapcsolatait is.
És persze ezzel nem kerül pont a történet végére...


Tűzpróba
Cartaphilus Könyvkiadó
Megnézem

Tűzpróba

A sorozat második részéből is készült film, amelynek látványvilága egy magyar operatőr, Pados Gyula nevéhez fűződik. Thomas és társai azt gondolták, ha valaha élve kijutnak az Útvesztőből, akkor visszanyerik szabadságukat, folytathatják korábbi életüket. Ám a titokzatos VESZETT még nem végzett velük. Újabb próba, újabb rémálom vár rájuk. A Föld felperzselt vidék, melyen zombiszerű gyilkos lények kószálnak. A kormányok eltűntek, a világ anarchiába süllyedt. A remélt szabadság helyett a csapat még kegyetlenebb megpróbáltatásnak néz elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Ebben a világban már nincsenek egyedül – és a többiek csak akkor maradhatnak életben, ha ővelük végeznek. Vérfagyasztó kalandokkal teli útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk. Nincsenek szabályok. Nincs segítség. A tét az életük. Thomasban pedig lassan felébred a gyanú: vajon nem az ő elméjében rejlik a szabadulásuk kulcsa?


Halálkúra
Cartaphilus Könyvkiadó
Megnézem

Halálkúra

Kiszabadultak az Útvesztőből. Átjutottak Perzseltföldön. Kockára tették egymásért az életüket. Ám a végső igazsággal szemben tehetetlenek.
A Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?