Nincs engedélyezve a javascript.
„Nem mertem megmondani neki, hogy a ’füzete’ az rövid ü” – Elszabadul a pokol a Szülői értekezleten
„Nem mertem megmondani neki, hogy a ’füzete’ az rövid ü” – Elszabadul a pokol a Szülői értekezleten
Sztárjelző
2016. február 3.
Diákéveit végigszorongta Szabó Borbála, az egyik legsikeresebb kortárs drámaíró, és összeugrott a gyomra akkor is, amikor először kellett szülői értekezletre mennie. Élményeit nemcsak megírta, de személyesen osztja meg a közönséggel a Jurányiban.

„Rossz tanuló voltam az iskolában. Már általánosban hármasokat szereztem, ami lányként különösen kínos dolog volt. Egyszer az alsós tanító nénim kitűzte a füzetemet az osztályfaliújságra ezzel a felirattal: ’Szabó Borinak lány létére ilyen a fűzete’. Én nem mertem megmondani neki, hogy a ’füzete’ az rövid ü, nehogy még jobban megutáljon– kezdi a Szülői értekezlet című darabja keletkezésének történetét a Sztárjelző e heti vendége.

Stefanovics Angéla jelenete a Szülői értekezlet című előadásban. Fotó: Nagy György. Forrás: Jurányi Ház

„Azt hiszem, alapvetően azt nem értettem az egészben: hogy várhatják el tőlem, hogy MINDENBŐL jó legyek? Mert láthatóan a kitűnő tanuló volt az élet (de legalábbis az iskola) császára, aki teljesíteni tudta ezt a lehetetlenséget. A gimiben meg is buktam kétszer. Még ma is gyakran álmodom a matekkal. Álmomban a tanár elkéri a füzetemet, hogy megnézze a leckét, és akkor hirtelen belém nyilall a felismerés: ’Úristen!!! Húsz éve nem írtam matekházit!’” – osztja meg velünk rémálmait Szabó Borbála, író, drámaíró, dramaturg, műfordító.

Szabó Borbála a Szülői értekezlet című előadásban. Fotó: Nagy György. Forrás: Jurányi Ház

„Megkeserítette az életemet ez az alárendeltség, amit az iskolában éltem át. Hogy folyton értékelnek. És a legrosszabb az volt, hogy én magam is könnyen elfogadtam, hogy selejt vagyok. Aztán a gimnázium utolsó évében mindenki számára váratlanul megnyertem a nyelvtan OKTV-t (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny – a szerk.) kettes nyelvtanjeggyel – mondom ezt biztatásul szegény rossztanuló-társaimnak...” – meséli a Sztárjelző e heti vendége, a Jurányiban látható Szülői értekezlet című darab szerzője.

Dióssi Gábor és Nényei Pál jelenete a Szülői értekezlet című előadásban. Fotó: Nagy György. Forrás: Jurányi Ház

„Amikor először voltam a legnagyobb gyerekem szülői értekezletén, összeugrott a gyomrom már a kis zöld, lakkozott padok látványától is – pláne hogy bele kellett passzíroznom anyukafenekemet az egyikbe... Akkor jutott eszembe, hogy írok erről egy darabot” – folytatja élménybeszámolóját Szabó Borbála.

Stefanovics Angéla és Urbanovits Krisztina jelenete a Szülői értekezlet című előadásban. Fotó: Nagy György. Forrás: Jurányi Ház

A harmadik bé osztály új tanítónőt kap. A fiatal, alternatív pedagógiai elveket valló Palóc Ildikó végtelenül hisz az elfogadásban, a demokráciában, és ellenzi a tekintélyelvű oktatást. Sajnos a szülők egy része nem nyitott az új értékekre, kekeckednek, akadékoskodnak, ezért a tanítónő kénytelen keményebb eszközökhöz folyamodni. A szülői értekezleten elszabadul a pokol… Erről szól a Jurányi Házban látható előadás, amelyet legközelebb február 29-én és március 23-án nézhettek meg két-két alkalommal.

Jelenet a Szülői értekezlet című előadásból. Fotó: Nagy György. Forrás: Jurányi Ház

„A Szülői értekezletet tavaly tavasszal mutattuk be a Jurányiban, Stefanovics Angélával, Végh Zsolttal, Urbanovits Krisztával, Nényei Pállal, Dióssi Gáborral. A nézők kis lakkozott padokban élhetik újra a gyerekkorukat... Velem együtt egyébként, mert kivételesen én is játszom az előadásban” – zárja mai élménybeszámolóját Szabó Borbála író, drámaíró, dramaturg, műfordító.

Szabó Borbála a Szülői értekezlet című előadásban. Fotó: Nagy György. Forrás: Jurányi Ház

A Szülői értekezlet című előadásról bővebben a Jurányi Ház honlapján olvashattok.

Nyitókép: Stefanovics Angéla a Szülői értekezlet című előadásban. Fotó: Végh Zsolt. Forrás: Jurányi Ház

Hozzászólások

2016. április 2. 16:16
Sajnos, én már olyan korba vagyok, hogy színházba nem tudok járni. De sok gondolat felébredt bennem. Amikor én még kislány voltam, a Horváth Mihály téri Gyakorló iskolába jártam, mai Fazekas Mihály Gimnázium. Akkor nagyon jó volt nekünk. Olyan tanáraink voltak, akik a színdarabbal ellentétben, úgy tanítottak minket, hogy élmény volt. Még Szabó Magda írónő órái is olyanok voltak, hogy észre sem vettük, hogy tanulunk, szinte a fellegekben jártunk az óráin. A többi tanár tanításai pedig még főiskolás koromban is jelen voltak. Lukin László és felesége Eszter néni, meg a többi tanár lelkülete belénk ivódott. Még a középiskolában is, a főiskolán is. Aztán a gyerekeimnél is még, de az unokáimnál már egyre lejjebb ment minden. Miért van ez? Néhány óvónőnél még (hála Istennek) megtalálhatók Vekerdy Tamás tanításai. Az iskola már más. Aggodalommal tölt el, mert a gyerekek is már mások, nem lehetnek egyenlők mindenben. Én meg úgy látom, a mai pedagógusok mindenkitől ugyanazt várják el, holott mindenki más és más, más az érdeklődési körük. éppen, mint amit a szín darabban olvastam. Aggódom.