Nincs engedélyezve a javascript.
„Szerelmes gyűjtemény” - mesélő tárgyak
„Szerelmes gyűjtemény” - mesélő tárgyak
Bayer Ilona kollekciója a Párisi Galériában
október 18.
A szokatlan cím Bayer Ilonától származik, aki nem tartja magát klasszikus műgyűjtőnek, noha kollekciója több száz alkotásból áll. A szerelem még gyerekkorában kezdődött, a gyűjtés pedig televíziózása kezdetén, a 70-es évek elején. A Párisi Galériában november elején megnyíló kiállítás neves alkotóktól származó műtárgyai egy a művészet szeretetében töltött élet lenyomatai. Bayer Ilonával beszélgettünk.

Hogyan és miért kezdett el műtárgyakkal foglalkozni, miként született meg a gyűjteménye?

Hosszú története van ennek… Próbálom „híradós tömörséggel” elmesélni. Szolnokon születtem, Magyarország első művésztelepével szemben nőttem fel. A Tisza és a Zagyva idilli ölelkezése már az 1800-as évek derekán sok festőt megihletett. August von Pettenkofen az 1848-49-es szabadságharc idején hadirajzolóként érkezett Magyarországra, 1851-ben járt először Szolnokon. Ettől kezdve újra és újra visszatért. Lenyűgözte a táj, az itt élő emberek, hírét vitte az élménynek Európa-szerte, sorra hozta a külföldi, és magyar kollégákat egyaránt. Az 1870-es években már olyan neves művészek jártak Szolnokra rendszeresen, mint Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Böhm Pál, Mednyánszky László.
Nekem ötödikes kisiskolás koromtól festőművész rajztanárom volt, Bokros László, aki a kezdetektől művészettörténetet is tanított nekünk. Ekkor kezdődött az én képzőművészet iránti nagy szerelmem. Már szolnoki rádiós koromban, később pedig a Magyar Televízióban megszámlálhatatlanul sok interjút/riportot/kisfilmet készítettem kortárs festőink, grafikusaink, szobrászaink legjavával. Ennek köszönhetően hamarosan kiállítások megnyitására is felkértek. Az elmúlt három évtizedben izgalmas „munkám” volt ez nekem. A művészek honoráriuma pedig mindig egy-egy alkotás volt. De sokat kaptam barátaimtól, ajándékként. Tagja voltam egy szűkkörű műgyűjtő körnek is, és egyben egyik alapítója a Magyar Festészet Napja alapítványnak. Pontosan egy évtizedig aktív részese voltam az évente megrendezett októberi – immár nemzetközi – festészeti ünnepnek.

Mi adta az apropót a mostani kiállításhoz, illetve árveréshez?

Sok ember megfordul nálam, ennek kapcsán az elmúlt években több intézmény is megkeresett, hogy rendezzünk kiállítást a műtárgyaimból. A magángyűjtemények ugyanis „rejtőző” értékek, évtizedekig (olykor századokig) elzártak a nagyközönség elől. Mára érett meg az elhatározás és a méltó lehetőség erre.

Mely műtárgyakat, avagy kiknek az ­alkotásait emelné ki a most kiállításra, majd árverésre kerülő darabok közül?

Számomra ez a kiállítás több lehetőséget kínál. Bemutathatom „szerelmetes” kedvenceimet, amelyekkel nagy boldogságban élek együtt. Ilyenek a kortársak közül többek között Szabó Vladimir, Szántó Piroska, Bartl József, Szentgyörgyi Jóka, Szilárd Klára, Mattioni Eszter, Bornemissza László képei. De módom van annak a kulturális missziónak a kiterjesztésére is, amelyet évtizedek óta választott kötelességemnek érzek. Ez pedig a kevéssé ismert kiváló művészek alkotásainak nagyközönség elé tárása. Újságíróként, rádiósként, televíziósként egész pályámon kiemelten fontosnak tartottam ezt, éppúgy, mint az értékmentést. Az ismert és elismert Csernus Tibor, Aba-Novák Vilmos, Scheibert Hugo mellett későbbi kortársainkra, a svéd Bo Cronqistra, az osztrák Eva Mazuccóra, vagy a Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert világhírű magyar szobrászra, Pierre Székelyre gondolok. A meghitt monumentalitás mesterének alkotásait egy „kiállítás a kiállításban” formában láthatja majd a közönség. Pierre Székelyről életmű-filmet is forgattam Franciaországban, Japánban és itthon, a szülőhazájában. Ezt a vernisszázs és az aukció közötti közönségtalálkozón is levetítjük. Sokak számára felfedezés lesz Németh Ágnes, akinek átfogó nagy tárlata nemrégiben volt a szentendrei Malomban. Földképeinek, fűzfavesszőből fonott, sárral tapasztott rejtelmes formáinak egyik legszebb darabja a „Zenekapu” egyik ékköve lesz a kiállításnak, Pierre Székely márvány és kő kisplasztikái között.

A kiállítás 2016. november 3-án nyílik a Párisi Galériában, az aukció az Astoria Szállóban november 18-án délután kerül megrendezésre.

SM

A Párisi Galéria és Aukciósház címe:
1053 Budapest, Múzeum krt. 3.
Tel.: +36-1-269-9611, mobil: +36-20-924-2518
E-mail: parisigaleria@gmail.com